Magyarországon is több ezren élnek bántalmazó kapcsolatban, legyen az akár fizikai vagy lelki. Sajnos nem egyszer, akár tragikus vége is lehet egy ilyen kapcsolatnak, ráadásul nagyon nehéz kilépni belőlük.

Hogy milyen lelki folyamatokon megy végig az, aki egy ilyen mérgező párkapcsolatban él és, hogy lehet ezen változtatni, az a cikkből kiderül.

Ez egy nagyon kényes téma, ami napjainkban is megosztja a társadalmat.

Sajnos még mindig akadnak, akik az áldozatot hibáztatják a kialakult helyzet miatt. Pedig az egyik legfontosabb ilyenkor, hogy legyen egy támogató közeg amellett, akivel ez megtörténik.

Bár a végső felismerés és a döntés, mindenképpen az ő kezében van.

Milyen jelei vannak, hogy bántalmazó kapcsolatban élsz

A legnehezebb a jelek felismerése, azoknak is, akik egy ilyenben élnek, és a külső szemlélőknek is. Sokszor fordul elő, hogy amikor már kiderül, hogy mik is történtek, még a legközelebbi családtagok is meglepődnek, hiszen kívülről úgy tűnt, minden rendben.

És ez az egyik legveszélyesebb.

A legtöbb esetben ugyanis nem úgy történik, hogy egyik nap még minden okés volt, másnap meg már megvernek. A bántalmazók, akik maguk is súlyos önértékelési és mentális problémákkal küszködnek a legtöbb esetben, nagyon precízen felépítik az egészet.

1. Ellenőrizgetés, beszűkült élettér

A kezdeti nagy lángolást és szép időszakot felváltja a féltékenykedés, az ellenőrizgetés és a kontroll.

„Hol voltál?”, „Kikkel voltál”, „Minek mész el megint?”.

Ezek a kérdések egyre sűrűbben hangzanak el. A sokszor nárcisztikus bántalmazók elvárják, hogy a másik élete is körülöttük forogjon, és elkezdik egyre jobban beszűkíteni a bántalmazott életterét.

Ha egyszer csak azon kapod magad, vagy esetleg te veszed észre máson, hogy egyre kevesebbet megy társaságba, folyton lemondja a találkozókat, és ha mégis kiteszi a lábát, a párja vagy százszor hívja őt, ő pedig sokszor feszült, ha nem tud időben hazaérni, akkor érdemes jobban figyelni.

Ezek mind intőjelek lehetnek.

Ezt még az elején sokan a szerelem jelének, és ragaszkodásnak tudják be, pedig ezek már bizony azok a bizonyos red flagek, hogy itt valami nincs rendben.

2. Mindig Te vagy a hibás!

A másik nagyon sokszor előkerülő jel, hogy az erőszakos fél, folyton rád hárítja a felelősséget.

Mindig te vagy a hibás, mert rosszul reagálsz, rosszul viselkedsz. Ezzel az a célja, hogy mindenképpen elhitesse, veled valami baj van, és minden a te hibád.

Ő, a saját cselekedeteiért pedig soha nem vállal felelősséget.

Ha például elsírnád magad, és ő erre csak még mérgesebb lenne, akkor az is a te hibád, mert minek bömbölsz. Ha megüt, akkor pedig az lehet a kifogása, hogy ezt provokáltad ki a viselkedéseddel.

Fontos, hogy tudd, hogy ezek sohasem a te hibáid, és mindezzel csak az a célja, hogy teljesen a saját hatása alá vonjon.

3. Teljes kontroll

Ha a partnered az életed minden területét igyekszik kontroll alatt tartani: beleértve kivel tartod a kapcsolatot, hova mész, mit viselsz és hogyan viselkedsz, az semmiképp sem normális. 

Illetve az is jel lehet, ha eléggé gyorsan változnak az érzelmei. Egyszer, már szinte a kapcsolat elején, akár el is venne téged, a következő pillanatban pedig már minden bajért téged okol.

4. Túlzottan a kedvében jársz

Ha azt veszed észre magadon, hogy lábujjhegyen jársz körülötte, és az egész napodat szinte az határozza meg, ő hogy érzi magát, vagy mit szeretne például aznap csinálni, akkor az egy erős jel lehet arra, hogy nem jó irányba mennek a dolgok.

5. Merev férfi-női szerepek

Sokszor az is jellemzi az ilyen kapcsolatokat, hogy mereven be vannak osztva a férfi és női szerepek. A nő feladata, hogy mindig és minden körülmények között megteremtse a meleg otthont a férjének.

Ha pedig például nincs vacsora vagy nem ízlik neki, akkor akár ebből az aprónak tűnő dologból is óriási vita, de akár fizikai erőszak is alakulhat.

6. Fizikai erőszak

És persze a legvégső jelek között vannak már a fizikai erőszak nyomai.

Ha folyton fura horzsolások, ütésnyomok láthatóak valakin, aki igyekszik is ezeket elfedni, és ha rákérdezel zavarba jön, akkor mindenképp érdemes még jobban figyelni rá.

Kikből lesznek bántalmazók?

Bár nem egyszerű megmondani előre, hogy kik lesznek azok, akik hajlamosak bántalmazni a párjukat, de biztos, hogy vannak olyan bizonyos személyiségjegyek, amelyekre nem árt figyelni.

Egoizmus és nárcizmus

Az egyik ilyen a már egészségtelen mértékű egoizmus és nárcizmus.

Amikor komolyan elhiszi, hogy ő a világ közepe és neki a tökéletessége az egyetlen hibája.

Ha bárkit jobbnak érezne magánál, akkor azt becsmérlésekkel és sértésekkel megpróbálja „leigázni” és az önbecsülését széttörni.

Jól leplezett agresszió

Az emberek szeretik úgy képzelni, hogy az erre hajlamos emberek szörnyetegek és már messziről látszik rajtuk, hogy valami nem stimmel.

Pedig ezeknek az embereknek a legtöbbje elképesztően jól álcázza a saját agresszivitását.

Társaságban tökéletes párnak tűnhet, aki nagyon figyelmes a párjával és mindenki mással is. A négy fal között pedig már megint egy teljesen más arcát mutatja.

Családi háttér

A bántalmazók a szakemberek szerint valószínűleg maguk is ilyen dinamikájú családban nőttek fel, szóbeli és/vagy fizikai erőszak közepette.

Annyira mereven gondolkoznak, hiszen már olyan régóta élnek a bántalmazó szerepében, hogy ő maguk tényleg nem látják, hogy ők az okai a problémának.

Folyamatosan a partnerüket hibáztatják a fennálló gondért.

Persze nem lehet azt mondani, hogy mindenki, akinek erőszakos gyerekkora volt, akkor felnőttként is az lesz. Ugyanis az az igazság, hogy szinte bárkiből válhat bántalmazó, de áldozat is.

De az vitathatatlan, hogy aki nem megfelelő szociális háttérrel rendelkezik -és ez nem a szegénységet jelenti- sokkal könnyebben válik bántalmazóvá.

Értem ezalatt azt, hogy egy nem éppen szeretetteljes családból érkezik, ahol kapott volna igazi figyelmet és törődést.

Így egy érzelmi intelligencia szempontjából jóval hátrányosabb helyzetben lévő emberről beszélhetünk.

Önuralom teljes hiánya

Az agresszióra, bántalmazásra hajlamos emberek képtelenek az önfejlesztésre, és az önuralomra, hiszen ahhoz ismerniük kéne önmagukat.

Ők viszont mivel nem tudnak és nem is akarnak mélyen magukba nézni, inkább nem is foglalkoznak ezzel, ezért is nehéz kilépni ebből a szerepből.

Személyiségzavar és szeretethiány

Bár talán nehéz lehet ebből a szemszögből nézni, de a bántalmazó emberek maguk is áldozatok sok esetben.

Személyiség zavar esetén, a legtöbbször nem kaptak megfelelő segítséget, és a legtöbbjük súlyosan szeretethiányos. Hiszen egész életében elutasítások, verések, megalázások érték, így ő maga sem tudja, milyen az, ha szeretik.

Nem csoda, ha ő se képes kifejezni az érzéseit, vagy nagyon helytelen módon teszi azt.

Ezzel nem felmenteni akarom a bántalmazókat, csupán az ő szemszögüket sem árt ismerni. Már csak a felismerés könnyebbsége miatt is.

Testi és lelki bántalmazás

A testi, fizikai bántalmazás jeleit, valamivel könnyebb felismerni, bár a bántalmazók sokszor igyekeznek olyan helyeken sérüléseket okozni, amelyek nem látszanak.

Az olyan kapcsolatokban, ahol a verés mindennapossá válik, még nagyobb a veszély arra, hogy idővel akár végzetes kimenetele is lehet a dolognak. Ezért fontos, hogy a környezet is időben felismerje a jeleket és lépjen.

Azonban nem csak fizikálisan lehet bántani valakit, de lelkileg is.

Ezeket pedig már sokkal nehezebb felismerni, de legalább olyan mérgezőek tudnak lenni.

Ilyenkor szépen lassan elveszik az áldozat önbecsülését, önbizalmát. Hiszen minden apró negativitásra ráugrik a bántalmazó, és minden vitás helyzetben felnagyítja azokat.

Lelki terror

A folyamatos megalázás része a gúnyolódás, sokszor akár ismerősök vagy ismeretlenek előtt is. Illetve a folyamatos bűntudat érzése is jellemző.

Hiszen a bántalmazó még a saját rossz viselkedéséért is a másikat teszi felelőssé. Ha ő nem így viselkedne, nem ezt tenné, akkor most nem lenne az adott helyzet.

Az áldozat pedig szépen lassan elhiszi, hogy ez az ő hibája és minden egyes lépését montirozni kezdi.

Soha semmi nem jó, amit az áldozat tesz. Mindig lehetne okosabb, ügyesebb, háziasabb. Semmiféle támogatásra nem számíthat a másik féltől: ha mondjuk előléptetik, akkor annál több sértés fog érkezni, nehogy azt higgye, valóban jól csinált valamit.

Bókok helyett már csak kritika érkezik, külső és belső tulajdonságokat illetően is.

Ha pedig az áldozat mondjuk elsírja magát vagy értetlenkedik, akkor a bántalmazó egyből a másikat hibáztatja. Szerinte csak túlérzékeny vagy hisztis, és nincs is semmi baj.

Idővel pedig az áldozat elveszíti a saját ítélőképességét, és elkezdi elhinni, amit szinte folyamatosan hall magáról.

És mivel az ilyen kapcsolatokban a legtöbbször a környezettől és elvágják az illetőt, így nem is hallja a másik oldalt vagy nem tud kívülállókkal kommunikálni a problémáról.

Miért nem lépnek ki a kapcsolatból azok, akik félnek a párjuktól?

Amikor valakinek nincs, és nem is volt ilyen jellegű kapcsolatba, akkor az az első reakciója: de hát miért nem hagyta ott?

Mindenki úgy hiszi, ő az első jeleknél lépett volna, vagy az első pofonnál csomagolna. Pedig sok esetben ez sajnos nincs így.

Ki kell emelni, hogy a bántalmazott emberek nem butábbak, rondábbak vagy bármilyenebbek másoknál.

Lehet, régen ők maguk is így vélekedtek. Azonban egy ilyen kapcsolat olyan mérgező tud lenni és olyan szinten be tudja szippantani az embert, hogy nagyon nehéz kijönni belőle.

Önbecsülés hiánya

Az egyik, ami nagyon megnehezíti a továbblépést, az az önbecsülés teljes lerombolása.

Az áldozat idővel elhiszi, hogy ő semmire sem jó, és minden bajért ő a felelős.

Kinek is kellene így? Hogyan is tudna boldogulni?

Így vagy nem, vagy csak nagyon nehezen veszi rá magát a döntésre és hagyja ott a párját.

Anyagi függőség

A másik fontos pont, amit talán sokan elfelejtenek, azok a pénzügyek. A bántalmazók sokszor pénzügyileg teljesen kizsákmányolják az áldozataikat.

Esetleg már egyáltalán nem engedik, hogy elmenjen dolgozni, és minden pénzügyi döntést ők hoznak meg, ők kezelik azokat.

A létfenntartása teljes egészében a bántalmazótól függ, így még nehezebben tudja elhagyni vagy új életet kezdeni, főleg, ha semmilyen külső segítsége nincs.

A válás tabu

Illetve az is megnehezíti a kilépést az ilyen párkapcsolatokból, hogy nagyon erősen jelen vannak a férfi és női szerepek és hiedelemrendszerek: tehát a férfi az erős, a döntéshozó.

Illetve a család elvárása is az, hogy a nő csak csendben tűrjön, a válás szóba sem kerülhet.

Még meg tud változni…

Amiről még szintén sokan szoktak beszámolni, az az, hogy a verést vagy agresszívabb időszakot váltják az úgymond mézeshetek.

Vagyis ilyenkor a bántalmazó mindig megbánja, ami történt, elhalmozza az áldozatot ajándékokkal, kedveskedéssel.

Egy idő után ebbe az ördögi körbe annyira bele tud ragadni a bántalmazott, hogy szinte várja a rossz időszakot, a megalázást, a pofont, mert tudja, hogy utána milyen csodás lesz.

Csakhogy a példák azt mutatják, hogy egy idő után ez a kör megszakad, és már nem jönnek az intenzív jó időszakok, csak a bántás.

Az áldozat viszont ekkora már érzelmileg is elkezd még jobban kötődni az agresszorhoz, sőt, annyira azonosul annak nézőpontjával, hogy nem tud és nem is akar kilépni. Gondoljunk csak a Stockholm-szindrómára, ahol az áldozat megszereti az elrablóját.

Ott is hasonló dolgok mennek végbe, ez lényegében a tanult tehetetlenség.

Majd én megváltoztatom…

Ami még közre játszhat, hogy az áldozat elhiszi, hogy a párja mentálisan beteg és majd ő meggyógyítja. Sokaknak ismerős lehet az az érzés, hogy „majd én megváltoztatom”.

Eddig ugyan mindenkit megcsalt, és megbízhatatlan volt, de a mi szerelmünk erősebb.

Sajnos azonban ezeknek a mentőakcióknak ritkán van jó végük, ahogy egy bántalmazó kapcsolatban sem fog megváltozni az illető.

Sokszor pedig maga a bántalmazó él vissza azzal, hogy azt mondja ez csak és kizárólag pszichés betegség, és ha elhagyja ezért a párja, akkor ő nagyon szívtelen.

Pedig ez csakis arról szól, hogy megakarja tartani a párját, hiszen lépéseket aligha tesz, hogy ez az állapot változzon.

Közös gyermek

Aztán ott van még a gyerekkérdés. Ez szokott lenni a leginkább maradásra bíró ok.

Sokan nem tudnának egyedül boldogulni a gyerekkel vagy gyerekekkel, és a társadalmunk sem éppen úgy van berendezkedve, hogy nagyon támogatná és elfogadná az egyedülálló szülőket.

Sőt, sokak fejében az lehet, hogy egy gyermeknek apa és anya is kell, még ha az nem is a legjobb, mégis jobb, mint a semmi.

Nem lehet elmenni a gyermekelhelyezési és egyéb jogi procedúrák mellett sem, ami egy plusz eszköz lehet a bántalmazó kezében. Az ezektől való félelem, mind maradásra bírhatja a másik felet.

A bántalmazót meg lehet változtatni?

Sokakban merülhet fel a kérdés, ahogy az előbb is írtam már. Ám valós változást anélkül nem lehet elérni, hogy a bántalmazó fél nem látja be, valóban problémái vannak.

Ha nem hajlandó az önvizsgálatra, nem tudja belátni a hibáit és esetleg még kezelésekre is elmenni, akkor soha nem fog megváltozni a helyzet.

Ha pedig a mindennapi szóbeli agresszió mellett, már fizikai bántalmazásra is sor került, semmiképp sem érdemes várni, hátha egyszer megjön az esze.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy majd mi megváltoztatjuk, hiszen ez nem is a mi felelősségünk.

Ez nem rólunk szól, hanem minden esetben a bántalmazóról. Neki kell akarni a változást.

Hogyan tudunk segíteni az áldozaton?

Ami a legfontosabb, az a közvetlen környezet reakciója. Ha nincs egy támogató közeg az áldozat mellett, akkor még nehezebben mer segítséget kérni vagy kilépni.

De nem csak a család lehet ilyenkor védőbástya.

Nekünk is nyitott szemmel kell járnunk, ha a mi környezetünkben hasonló jeleket tapasztalunk. Hiszen segítségére lehet az áldozatnak egy óvónéni, egy tanár vagy akár egy szakember is.

Minden esetben meg kell erősíteni az áldozatot abban, hogy nem ő a hibás és joga van egy nyugodt és boldog élethez.

Elirányíthatjuk őket szervezetekhez, akik segíthetnek nekik a további lépésekben, akár például a feljelentésben és így végre új életet kezdhetnek.