Félek a szerelemtől

Félek a szerelemtől – Hogyan legyünk úrrá rajta?!

Tartalomjegyzék

Sokan védekeznek azzal, hogy jó nekik egyedül, teljes az életük pár nélkül is.

Nincs is ebben semmi kivetnivaló, csak ha már évek óta tart ez az állapot, akkor gyanús, hogy a háttérben igazából a szerelemtől való félelem áll.

De miért félnek oly sokan a szerelemtől?

A társkeresés és egy kapcsolat fenntartása sem egyszerű folyamat és számos buktatót és csalódást is rejt magában, amitől sokan igyekeznek megvédeni magukat.

Ha kíváncsi vagy a miértekre, hogy mitől alakul ez ki és persze, hogy hogyan győzhetjük le ezt a félelmet, akkor mindenképp olvass tovább.

Elég egy nagy szívtörés vagy sorozatos csalódások és az ember már sokkal óvatosabb lesz, ami a szerelmet illeti. Egyesek pedig annyira túlzásba is viszik ezt, hogy szinte áttörhetetlen falakat építenek maguk köré, és még maguk is elhiszik, ez így jó.

Pedig az egész mögött nem áll más, mint a szerelemtől való félelem. A megoldáshoz már maga a felismerés is fél siker.

Majd önfejlesztéssel és a rossz minták lerombolásával megtalálhatjuk a megoldást.

Miért félünk a szerelemtől?

Bár számos oka és formája lehet, annak, ami valójában visszatart minket az intimitás és a kötődés megélésétől, mégis mindnek a gyökere a félelem. Az, hogy mégis mitől félünk, az egyénenként és tapasztalatok szerint eltérő lehet.

Félünk sebezhetőnek lenni

Az egyik oka az lehet, hogy akár a neveltetésünkből adódóan, akár a számos csalódás következtében, félünk attól, hogy ha mélyen megéljük az érzésinket, akkor sebezhetőek leszünk.

Szeretni valakit és felvállalni az érzéseinket, mindig kockázattal jár, hiszen benne van a pakliban, hogy nem viszonozzák vagy visszaélnek vele.

Azonban, ha sohasem merünk belemélyedni semmibe, mindig csak a felszínt kapargatjuk, akkor számos csodás dologról is lemaradunk.

Bizalom hiánya

Egy jó kapcsolat alapja a bizalom: bízni pedig nem egyszerű dolog!

Ha régen sokszor megégettük magunkat, akkor minden bizonnyal félünk a csalódástól és már kevésbé merünk elköteleződni.

Ha visszaéltek már korábban a bizalmunkkal, akkor az nagyfokú szorongást eredményezhet bennünk, és kihat minden jövőbeli kapcsoltunkra.

Régi rossz emlékek

Amikor egy új szerelem lehetősége bekopogtat az ablakon, nem is gondolnánk, hogy mennyi régi érzés és minta a felszínre kerülhet, úgy, hogy mi ezzel lehet nem is vagyunk tisztában.

A kezdeti kitárulkozás és ismerkedés régi, akár gyerekkorba is visszanyúló emlékeket is felhozat vagy az előző rosszul elsült párkapcsolat emlékeit. Olyan érzések, mint a fájdalom, elutasítás és düh is újra a felszínre kerülhetnek.

Ha pedig mi ezekkel az érzésekkel azonosítjuk az ismerkedést és félünk, hogy újra és újra megtapasztaljuk, akkor kerülni fogjuk inkább az intimitást.

Nem bízunk abban, hogy elég jók vagyunk másnak

A másik fő ok, ami félelmet kelthet bennünk a szerelem iránt, az mi magunk vagyunk. Ha az eddigi identitásunk részét képezte az, hogy szerintünk nem vagyunk elég jók, szerethetőek, akkor bizony nehéz az elköteleződés.

Ha mégis elindul valakivel az ismerkedés, és ő egy egészen új és más szemszögből lát minket, az bizony ijesztő lehet. Hiszen az eddigi hiedelemrendszerünk abból épült fel, hogy velünk valami baj van, minket nem lehet szeretni.

Jogosan merülhet fel a kérdést, hogy de hát, ha más pozitívan lát minket, azt miért nem fogadjuk el. Erre az a válasz, hogy ez egy eddig ismeretlen terep lehet: vagyis megingatja az identitásunkat.

Sokszor az ember inkább benne ragad egy rossz élethelyzetbe, gondolatba, mert azt legalább már ismeri. Ezért nehéz ebből az ördögi körből kitörni.

Gyermekkori kritikák

Félhetünk a szerelemtől akkor is, ha nincsen önbizalmunk.

Ez főként abban gyökerezik, hogy esetleg már gyerekkorban sok bírálatot, kritikát kaptunk.

Ha már a korai kötődési szakaszunkban a szeretetet kritikával kötjük össze, akkor felnőttfejjel biztos, hogy még kritikusabbak leszünk magunkkal és sokkal nehezebb lesz az önelfogadás és önszeretet.

Túl jó, hogy igaz legyen

Ránk talál az álom pasi vagy nő és mégis azt érezzük, ez bizony túl szép, hogy igaz legyen.

Sokszor halljuk egy jó széria után, hogy ne bízzuk el magunkat, mert most biztos jön valami rossz. És ha sokszor halljuk, akkor bizony el is hisszük és meg is fog történni.

Hogy megóvjuk magunkat a csalódástól, inkább kerüljük a nagyon jó és pozitív dolgokat. Pedig ez a sok jó után jön valami rossz hiedelemrendszer igazából csak a fejünkben létezik: ez egy rossz minta.

Persze, az életben mindig jönnek jó és rossz dolgok, de nem ül senki egy gép mellett, hogy „na, két jó dolog után, dobjunk neki valami rosszat”

De az biztos, hogy ha úgy állunk a szerelemhez, hogy „bele se kezdünk, akkor legalább rossz vége sem lehet”, akkor ugyan csalódni nem fogunk, de magányosak lehetünk.

Ha a párunk jobban szeret minket

Gondot okozhat az is, ha úgy érezzük a párunk jobban szeret minket. Félelmet kelthet, hogy mi van, ha bennünk nem alakul ki ilyen mély érzelem és megbántjuk.

Viszont azzal, hogy folyton ezen agyalunk, nem engedjük, hogy a valós érzelmek kialakuljanak. Valamint a szerelem nem egy mérleg, ami mindig ugyan annyit mutat.

Persze, nem egészséges, ha nagyon távol állunk egymástól, de az teljesen természetes, hogy időnként az egyik fél jobban odáig van.

Ezek a szerepek folyamatosan változnak idővel, ez így természetes. Inkább próbáljunk nyitottak lenni, főleg a kezdeti szakaszban, ahelyett, hogy már az elején elvárásokkal és félelmekkel traktáljuk saját magunkat is.

Ha mi szeretjük jobban a párunkat

Ennek egy másik formája lehet, amikor rájövünk mennyire fontos számunkra a szeretett személy és ettől teljesen bepánikolunk.

Pontosabban attól, hogy túl nagy a veszteség lehetősége. Ekkor beindulnak az énvédő mechanizmusok és sokszor akár tudat alatt is elkezdjük támadni a másikat, ami szakításhoz vezethet.

Ez pedig önigazolás lehet számunkra. Holott, igazából mi, vagyis a viselkedésünk idézte elő ezt az egészet.

Megpróbálunk észérveket támasztani, hogy miért nem működhet ez a kapcsolat, majd megpróbáljuk őket beigazolni. Pedig az egész igazából a mi félelmeinken alapul.

Túlságosan kötődünk a családhoz

Na, és persze a család. Az egyik alfája és omegája minden kötődéssel kapcsolatos problémának és jó dolognak egyaránt.

A szerelem útjába ugyanis nem csak a rossz családi minták, de a túl jó és szoros családi kapcsolatok is állhatnak.

Ha félünk a családról való leválástól, az semmiképp sem tesz jót a párkapcsolatunknak.

Ez a felnőtté válás része, akárcsak az elköltözés: azzal, hogy érzelmileg is leválunk a családunkról, kezdetét veszi a valós felnőtt életünk. Ez pedig ijesztő lehet több szempontból is.

Pedig azzal, hogy új életet kezdünk és saját családot alapítunk, még nem szűnik meg a szüleinkhez való kötődés, csupán átalakul.

Biztonságos és bizonytalan kötődés

Van pár jel, ami arra utalhat, hogy gondjaid vannak a kötődéssel és valószínűleg félsz a szerelemtől.

Ha azt veszed észre magadon, hogy eltolod az embereket: keresed a legkisebb hibáikat is. És bizony mindig van valami kifogásod az illetővel kapcsolatban vagy, hogy neked miért nincs most épp szükséged egy kapcsolatra.

Árulkodó, ahogy már fent is említettem, hogy attól félsz, nem vagy elég szerethető. Valamint, ha távolságtartó vagy az emberekkel és senkit, vagy csak nagyon keveseket engedsz közel magadhoz.

Sokszor mondod az ellenkezőjét annak, amit érzel: ha például szeretsz valakit, vagy kötődsz hozzá, inkább megszakítod vele a kapcsolatot, nehogy csalódj.

Ha észrevettük, hogy valami nem stimmel, akkor el kell kezdeni felkutatni az okokat.

Hozott minták a gyerekkorunkból

Mint szinte minden esetében, a szerelemtől való félelem okait is a gyerekkorunkban kell keresni többek között.

A szülők hiánya vagy „rosszul szeretése” félelmet kelthet a gyerekben, hiszen kiszámíthatatlan hellyé teszi nekik a világot. Ha még az anyukám sem szeret vagy nincs itt, akkor vajon ki szeretne engem? Merülhet fel bennük a kérdés. Ezekből az emberekből lesznek aztán a bizonytalanul kötődők.

Ezek az emberek azok, akik folyton féltékenyek és megerősítést várnak a kapcsolatukban. Az egész párkapcsolatuk alatt a bizonytalanság és a gyomorgörcs jellemzi őket, hiszen semmi önbizalmuk nincs.

Így, ha csak megnéz a párjuk valakit az utcán vagy megemlíti, hogy csinos az új munkatársa, azonnal kétségek kezdik el gyötörni őket.

A biztonságos kötődés alapja a kutatók szerint az első két évünkben dől el. Vagyis, hogy a szüleink hogyan gondoskodtak rólunk, mennyire építettek ki egy biztonságos érzelmi közeget.

A biztonságosan kötődő emberek nem félnek sebezhetőek lenni és tudják kezelni az érzelmeiket, sőt másokét is jól tudják értelmezni.

Ugyanis egy tudatos párkapcsolat alapja a stresszkezelés képessége, a tudatos érzelemkezelés és feldolgozás, illetve a kötődés és az elköteleződés képessége.

Ha ezek közül valamelyik sérül vagy hiányzik, akkor sokkal nehezebb lesz egy boldog és tartós párkapcsolat kialakítása.

Mi a megoldás, ha félünk a szerelemtől: így tanulj meg szeretni és szeretve lenni

Ha felismertük a problémát, akkor elkezdhetünk dolgozni rajta. Azonban ez nehéz és hosszú folyamat, amely során jócskán magunkba kell nézni.

Az sem ördögtől való, hogy esetlegesen egy szakember segítségét is igénybe vegyük, aki segít nekünk felfedni a rossz mintákat, amelyek belénk égtek. Ha ezeket sikerül feloldani, akkor már közelebb leszünk ahhoz, hogy elköteleződjünk és végre merjünk szerelmesek lenni.

Legyél tisztában a régi kapcsolataid buktatóival

Ha az eddig rossz kapcsolataink miatt félünk a szerelemtől, akkor nem árt ezeken elgondolkozni. Számot vetni esetleg mi volt ott a gond: mi miben hibáztunk, mik voltak a buktatók.

És nem árt azt is tudatosítani, hogy az egy teljesen más kapcsolat volt egy teljesen más emberrel, és ezt hiba lenne ráhúzni az új párkapcsolatunkra is.

És ha már így górcső alá vesszük a kapcsolatainkat, nem árt önmagunkon is elgondolkozni. Nézzük meg, észreveszünk-e például mintákat, amelyek ismétlődnek.

Megismétlődő problémák

Mindig ugyanolyan típusú embereket választanunk, akikkel hosszú távon nem működik a párkapcsolat. Például: mindig egy adott ponton és ugyanolyan problémák miatt szakítunk.

Ha igen, akkor esetleg megpróbálhatunk tudatosan figyelni ezekre.

Keressünk más tipusú párt magunknak, aki jobban megfelel az igényeinknek.

Szeresd önmagad

Ha szereted önmagad az segíthet a félelmeid oldásában. Ennek lényege, hogy felépítünk egy belső, biztonságos bástyát. Csak most nem magunk köré, ami távol tartja a lehetséges szerelmet, hanem önmagunkba.

Szeretettel és öncsillapítással vagyis önmagunk megnyugtatásával elérhetjük, hogy ne torpanjunk meg az első akadálynál.

Tudatosítani kell magunkban, hogy a szerelemtől való félelem egy régi emléken, régi helyzeten alapszik, és most a jelenben ez nem ad okot valós félelemre.

Próbáljunk megértőek lenni önmagunkkal is, és ne haragudjunk magunkra a korábbi sérülésinkből adódó félelmeink miatt. Ezek természetes reakciók.

Pozitív gondolatok ereje

Akár egy mindennapos meditáció keretein belül is gyakorolhatjuk a pozitív gondolatok áramoltatását. Illetve az esetéges fizikai tünetek enyhítését is.

Ugyanis természetes reakció ilyenkor, amikor félünk, hogy a testünk is megfeszül. Lazítsuk el ilyenkor az álkapcsunkat, nyelvünket. Ilyenkor azt üzenjük az agyunknak, nincs ok aggodalomra és menekülésre.

Idézd fel a jó pillanatokat

Az is hasznos lehet, ha felidézzük a jó pillanatokat, akár egy régi kapcsoltunkban, akár a jelenlegiben.

A partnerünk közelsége, ölelése, egy tényleg jó és szerelmes pillanat nem csak a lelkünkre lehet üdítő hatással.

Abban is segít, hogy rájöjjünk az elköteleződés nem csak veszélyt és csalódást rejt önmagában. A szerelem egy csodás érzés, valakihez kötődni pedig igazán megéri.

Félek a szerelemtől: Összegzés

Ne hagyjuk, hogy a régi mintáink, félelmeink uraljanak minket, vegyük át mi az irányítást, és ne féljünk a szerelemtől.

Ha elhisszük, hogy igenis megérdemeljük a szerelmet és bár benne van a csalódás lehetősége is, ez teljesen természetes dolog. Ne taszítsuk el magunktól ettől még az igazi, boldog párkapcsolat lehetőségét.

Gondoljunk bele, hogy hosszútávon, a saját tornyunkba zárva sem lennénk boldogok, még ha egy ideig meg is tudjuk győzni magunkat, hogy minden úgy jó, ahogy van.

Mindenki megérdemli a szerelmet és a boldogságot, a régi csalódások pedig csak segítettek, hogy többek legyünk.

Tanultunk az egykori hibákból, nehézségekből, és most nyitott szívvel és lélekkel kell készen állnunk, hogy befogadjuk az új szerelmet.

Scroll to Top