Ha a gyászról beszélünk, akkor rögtön egy szeretett személy elvesztésére gondolunk.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy gyászolni lehet egy válást, egy kapcsolat végét, vagy élethelyzetünk radikális megváltozását is.

A feldolgozás metódusa ugyanis hasonló, ugyanakkor tény, hogy a lelkileg legmegterhelőbb feladat, ha egy szeretett személy halálát kell elfogadni, illetőleg feldolgozni.

Vajon lehetséges elviselhetőbbé tenni a gyász okozta fájdalmat?

A fájdalmat nem kell elviselhetőbbé tenned, ami azonban fontos, hogy megfelelően kezeld.

A gyásszal kapcsolatban egy dolgot tehetsz, hogy egészségesen éld meg, és lehetőség szerint a lehető leghamarabb túl legyél rajta, hogy folytasd az életed, bármilyen nehéznek is tűnik ez elsőre. Ellenkező esetben akár komoly trauma is érhet.

Ebben próbálok meg most picit segíteni.

Az öt szakasz

A gyász feldolgozása az ember életében talán a legnagyobb kihívás, amivel előbb nem utóbb sajnos mindenkinek szembe kell néznie.

Konkrét recept nincsen rá, hogy hogyan lehet túl lenni a gyászon, hiszen mindenki máshogy éli meg, mindenki a maga módján dolgozza fel szerettei elvesztését. Függ az ember személyiségétől, korától és külső körülményeitől is.

Ebből következik, hogy valakinél rövidebb, valakinél pedig hosszabb ideig tart.

Mégis az elfogadott, azaz, az általános vélekedés, hogy a gyászidő fél- és egy évre tehető. Nem véletlen, hogy gyászévnek is hívják, és hogy régebbi időkben ezért viseltek egy éven keresztül fekete ruhát a gyászolók. Illetőleg kultúrától függően fehéret, kéket vagy sárgát.

Bizony, országonként is változik a gyászolás hogyanja, persze, hogy az egyes embereknél is másként megy végbe.

Az európai társadalmakban a gyászfeldolgozással és a haldoklással kapcsolatban a legelterjedtebb álláspont Elisabeth Kübler-Ross szakaszos elmélete, ez pedig a következő:

• Tagadás

• Düh

• Alkudozás

• Depresszió

• Elfogadás

Kérdés, hogy ezeket a szakaszokat, hogyan lehet könnyebben elviselhetőbbé tenni.

Először is le kell szögezni, hogy ekkora krízishelyzet esetén pszichológushoz fordulni a legtermészetesebb dolog.

Egy jó szakember sokat tehet azért, hogy átsegítsen életed nehéz időszakain.

A szomorúság, a düh, a depresszió, vagy a pánikrohamok ebben az esetben teljesen egészséges reakciók, nem mi vagyunk betegek, egyszerűen nehéz elfogadni azt, ami megtörtént.

Ezért nyugodtan forduljunk szakemberhez és kérjük a segítségét, az esetek többségében ez jelentős segítség lehet abban, hogy könnyebben megküzdjünk a fájdalommal és elfogadjuk a másik halálát.

9 hatásos módszer a gyász kezelésére

1. Beszélj, beszélj, mondd

Ha nem akarod szakember segítségét kérni, akkor is a pszichológia legfőbb eszköze tudja a legnagyobb segítséget nyújtani számodra, ez pedig a beszéd.

A kibeszélés a legtöbb problémára a legjobb terápiás módszer, a gyász esetében pedig ez különösen igaz.

A gyászolás során a legtöbb ember ugyanis rettenetesen egyedül érzi magát, még akkor is, ha van családja, férje, felesége, gyerekei.

Nem véletlenül mondják, hogy életünk legnehezebb időszakaiban egyedül vagyunk. Ez részben talán igaz is, de annál rosszabbat nem is tehetnénk, mint hogy ezt az érzést erősítjük magunkban.

A bánatunkkal ugyan lehet, hogy egyedül vagyunk, de a szeretteink szeretnek bennünket. Beszélj hát hozzájuk!

A beszéd ugyanis két szinten is tud segíteni, egyrészt azzal, hogy ha meghallgatnak, akkor már kevésbé fogod egyedül érezni magad, tudatosodik benned, hogy nem vagy egymagad a világon.

Azt az érzést senki nem fogja tudni átélni, amit te érzel, de a bánatodban részt tud venni a másik. Nem véletlenül őrizte meg a nyelv ilyen szépen ezt a szót: részvét. Mások részvéte pedig igen is tud segíteni a gyászodban, feltéve, ha hagyod, hogy szeressenek. Mindenképpen próbáld meg.

A másik, hogy a kibeszélés megeleveníti azt, akit elvesztettél, az elhunyttal és a hozzá kötődő fájdalommal való szembenézés, pedig hatalmas terheket tud levenni a válladról.

Arról, hogy régi történeteket mesélsz a szerettedről, amit a másik talán nem is hallott még, magad számára is közelebb hozod az elhunytat, ez a közelség pedig csökkenteni fogja az elvesztésben lévő távolságot.

2. Járj csoportba

Gyászkezelő csoportba járni nem egyelő azzal, ha pszichológushoz mennél, mégis hatalmas segítség lehet.

Akkor is szerencsés döntés, ha vannak jó barátaid, ismerőseid, akikkel tudsz beszélni, ha pedig nincsenek, akkor egyenesen indokolt. Itt ugyanis olyan emberekkel fogsz találkozni, akik ugyanazon a tragédián mennek keresztül, mint te és ez csökkenteni fogja a fájdalmadat.

Hiába nem ismerted korábbról a többieket, ez a közös pont nagyban tudja enyhíteni az egyedüllét érzésedet, és úgy fogsz tudni beszélni a fájdalmadról, hogy nem jössz zavarba tőle.

Nem lesz az az érzésed, hogy a másikat biztos nem érdekli, hiszen nem vele történt a szörnyűség.

Valakinek az elvesztése, pontosabban az erről való beszéd gyakran szégyenérzetet ébreszt bennünk. De ha olyan emberekkel találkozol, akik hasonlón mennek át, mint te, akkor felszabadultan beszélhetsz bármiről, legyenek bármily gyötrőek is a gondolataid.

3. Fogadd el

A gyászolás során az egyik legnehezebb feladat, hogy el tudjuk fogadni, hogy veszteség ért bennünket.

Ráadásul az elfogadás az nagyon korhoz kötött dolog. Egy kilencven éves ember számára a halál már teljesen természetes esemény, az életben voltak már veszteségei és valószínűleg hosszú munkával elfogadta azt is, hogy ő maga is meg fog halni.

Ezzel szemben egy gyermek, kamasz vagy fiatalember, akinek még kevesebb tapasztalata van a halállal kapcsolatban, jóval inkább értetlenül fog állni a tragédia előtt, és több lelki munkát kell elvégeznie ahhoz, hogy túllegyen rajta.

A gyász mindenekelőtt érzelmi munka, de intellektuálisan is lehet befolyásolni, ez pedig a szellemi elfogadás. Vagyis igyekeznünk kell fejben is megérteni azt, ami történt.

Elsőre talán morbidnak hangzik, de sokat segít, ha arra gondolunk, hogy mi is meg fogunk halni. Ezzel tudatosodik, hogy a halál az élet természetes része, és az elvesztett személy kevésbé kerül távoli szférában számunkra.

A népnyelv ezt úgy fejezi ki, hogy találkozni fogunk még.

Fontos, hogy ehhez nem kell vallásosnak lenni, azzal, hogy tudatosítjuk, hogy velünk is meg fog történni az, ami a szeretett személlyel megtörtént, kevésbé lesz idegen és így feldolgozhatatlan számunkra a halál.

4. Ne menekülj

A gyász első szakasza, ahogy írtam a tagadás.

Ezen a leggyorsabban úgy tudunk túl lenni, ha nem menekülünk a veszteségünk elől, hanem szembe nézünk vele. Bármilyen nehéz, meg kell próbálni.

Sokan a munkájukba menekülnek ilyenkor (főleg a férfiakra jellemző), és nem akarnak tudomást venni a történtekről.

Mások nyugtatókkal tompítják le magunkat, vagy alkoholhoz nyúlnak.

Ezek mindegyike arról szól, hogy nem veszünk részt a jelenünkben, azaz a gyászban.

Ezzel azonban a fájdalom nem lesz kevesebb csak elodázódik, és később még nehezebb lesz szembenézni a veszteségünkkel.

Az alkoholt mindenképpen kerüld el, még akkor is, ha korábban éltél vele, mert traumás időszakban felerősíti a depressziót és sokkal nehezebben fogsz megküzdeni a veszteségeddel.

5. Kerüld a haragot

A gyászban a tagadás első fázisa után a düh következik. Az ember ilyenkor valakit hibáztatni akar, ez lehet egy konkrét- és egy elvont személy is.

Gyakorta az orvost, vagy egy közeli hozzátartozót hibáztatunk azért, hogy nem figyelt eléggé a másikra és annak meg kellett halnia.

Ettől is gyakoribb, amikor Istenen, a sorson, vagy az egész világon kérjük számon a jogtalan tragédiát. Ez egy természetes reakció, de igyekezned kell, hogy megnyugtasd magad, hiszen attól, hogy gyűlölsz valakit vagy valamit, a szeretett személy még nem fog visszatérni.

Szintén előszokott fordulni, amikor magára az elhunytra gondolunk haraggal, mert itt hagyott bennünket. Ez szintén természetes reakció, nem kell megijedni tőle, ugyanakkor működését tekintve nem szól másról, mint a gyász elodázásáról és a veszteség feldolgozásának hátráltatásáról.

Szintén régi mondás, hogy a harag az nem jó tanácsadó és ebben nagy igazság is van. Ha dühös vagy, esetleg gyűlölködő, próbálj minél előbb megszabadulni ettől az érzéstől és konkrétan a veszteségedre figyelni.

Nem az számít, hogy miért és hogyan halt meg a másik, hanem a tény, hogy nincs többé. Minél előbb szembenézel ezzel, annál előbb dolgozod fel.

6. Ne legyen bűntudatod

A gyász természetes eleme az emlékezés.

Az ember ilyenkor számba veszi a szeretett személlyel való közös múltját és szinte biztos, hogy fog találni olyan emléket, ami arról szól, hogy megbántotta, becsapta, elárulta a másikat.

Ilyenkor a legtöbben hajlamosak vagyunk gyötörni magunkat és megsokszorozzuk az amúgy is elviselhetetlen fájdalmat. Gyakran egyenesen magunkat okoljuk a másik haláláért, mert valamit nem tettünk meg, vagy éppen rosszul csináltunk.

Nincsen olyan emberi kapcsolat, amelyikben az egyik fél ne bántaná meg a másikat! Ha van, akkor az nem a szeretésről szól, ezért nagyon fontos, hogy ne kérd magadon számon a múltat és azt amit tettél vagy nem tettél.

Ha gyászolsz, akkor szeretted, ez pedig a legfontosabb, nincsen olyan ember, aki ne vétene kis- vagy nagy mértékben az ellen, akit szeret.

Jobb nem hibáztatni magad a múltban történtekért! Akkor sokkal nehezebben fogsz átjutni a gyász időszakán, a múlt marad megváltoztathatatlan.

Gondolj arra, de soha ne haraggal, hogy a szeretett személy is megbántott téged. Biztos találsz ilyen emléket, és ha a szívedbe nézel, az is biztos, hogy megbocsájtottál.

Az elhunyt pont így bocsátotta meg neked azokat a dolgokat, melyeket nem megfelelően cselekedtél vagy mondtál.

A gyásznak fontos része a kibékülés is, magunkkal és a másikkal.

Ezt minél előbb tedd meg, mert nagyon jelentős eleme a gyászmunkának és a veszteség feldolgozásának.

7. Engedd, hogy fájjon

Kissé talán különösen hangzik, hiszen a témánk pont a fájdalom enyhítésé lenne, azért nincs mégsem ellentmondás, mert a fájdalom úgy enyhül, ha előbb kiteljesedik.

A gyászfeldolgozás depresszív szakaszából az ember ismét hajlamos kimenekülni, akármivel, de enyhíteni akarja a lelki fájdalmait. Nem kell.

A gyászban a fájdalmat nem lehet elkerülni, hagyni kell, hogy kiteljesedjen az emberben, aztán pedig szépen lassan könnyebb lesz.

Minél előbb megtörténik, annál gyorsabban vagyunk túl a nehezén. Ezt nem lehet elkerülni, meg kell élni a fájdalmat.

8. Nézz szét a világban

Az Európai társadalom máshogy viszonyul a halálhoz, mint azt a világ egyéb területein teszik.

Egy buddhista szerzetest vagy egy indiai jógit sokkal kevésbé visel meg a halál.

Ők teljesen más viszonyban vannak a mulandósággal, számukra egy szeretett személy elvesztése sokkal természetesebb dolog. Egy Európában szocializálódott ember számára ez idegen, de érdemes a gyász alatt olvasni a témában és egyéb perspektívákat is megnézni.

Minél nagyobb a rálátásunk a témára, úgy tudjuk a saját veszteségünket is könnyebben elfogadni.

9. Soha semmi nem lesz ugyanaz

A gyászolás során ne az legyen a célod, hogy majd minden rendbe jön, és úgy folytatódnak a dolgok, mint korábban, mert ez nem fog megtörténni.

Az életed már soha többé nem lesz ugyanaz, mint korábban, de ennek ellenére is élhetsz még boldog életet, csak egy kicsit máshogy és másokkal.

A gyászolás során az legyen a céljod, hogy tudj együtt élni a másik hiányával, és annak ellenére is örömteli életet élni, hogy talán a legfontosabbat vesztetted el.

Mit tegyünk, ha egy szerettünk gyászol?

A legtöbb, amit megtehetünk egy gyászolóért, hogy odafigyelünk rá és meghallgatjuk.

Legyen szó barátról vagy rokonról, ha megtisztel azzal, hogy beszélget veled a tragédiájáról, akkor valóban figyelj oda. Véletlenül se kövess el olyan hibát, ami egy hagyományos beszélgetés során elő szokott fordulni, hogy elkalandozol, vagy olyan megjegyzést teszel, ami nem kapcsolódik a témához.

Légy nagyon tapintatos, és ne okoskodj, ne erőltesd a saját igazadat. A gyász a legbensőségesebb dolog, és nem arról szól, hogy ki gyászol jobban és ki rosszabbul, kinek van igaza és kinek nincs. Persze a véleményedet mond el a másiknak, de ha ez nem tetszik neki, akkor ne makacskodj, ne ragaszkodj a véleményedhez.

Időnként keresd a gyászolót, hogy érezze nincsen egyedül, mert te vele vagy! Naponta egyszer, vagy a kapcsolat természetétől függőn, akár kétszer is hívd fel telefonon, érdeklődj felőle, kérdezd meg, tudsz-e segíteni valamiben.

Ez utóbbi ne feltétlenül a gyász feldolgozására irányuljon, hanem sokkal inkább gyakorlati dolgokra. Hogy bevásárolhatsz-e neki, szívesen elintézed a csekkek feladását, elmész a gyerekekért az oviba stb. Hidd el, ezek ilyenkor rengeteget számítanak.

Ajánlj fel programokat, egy közös vacsorát, sétát, de mindezt szintén tapintatosan, ha a másiknak nincs kedve hozzá, akkor ne erőltesd.

Egyetlen dologban érdemes makacsnak lenni a gyászoló ellenében, ha az önmagát vagy másokat hibáztat, vagyis a düh időszakában.

Ebben az esetben élhetsz kijózanító funkcióval, és ész érvekkel erőltetheted, hogy miért nem hibás senki.

De a legfontosabb a jelenlét, még ha nem is csinálsz semmit, a másik érezze, hogy vagy és adott esetben számíthat rád.