Egyedül nem megy? A magány a hétköznapi értelemben azt jelenti, hogy társ nélkül éljük meg a mindennapjainkat. Ez nem feltétlen gond, mindenkinek vannak olyan életszakaszai, amikor kicsit magányosabb vagy éppen arra vágyik. A probléma akkor kezdődik, ha levertek, rosszkedvűek és depressziósak leszünk az egyedülléttől!

Miért félnek annyian a magánytól?

Amerika híres a kemény börtöneiről, az ott uralkodó rémisztő állapotokról.

A kemény viszonyok kemény rabokat szülnek, akiket nem könnyű megregulázni.

Van azonban egy olyan fegyelmezési eszköz, mely a legkeményebb fogvatartottakat is képes megtörni: a magánzárka.

Az izoláció rabokra gyakorolt hatásai közül néhány:

• Depresszió

• Pánikrohamok

• Hallucinációk

• Paranoia

• Pszichózis

Ennek fő oka, hogy az ember alapvetően társas lény, s a szociális ingerektől való, hosszabb ideig tartó totális megfosztás nemcsak „kellemetlen”, de súlyos egészségügyi hatásai is vannak.

Az emberek többsége nem szeret egyedül lenni!

Az emberi evolúcióban mindig is kulcsszerepet játszott a túlélésben a csapatmunka, egymás támogatása, generációk egymásról való gondoskodása.

A mamutvadászat kora óta eltelt jó pár évezred, s nem csak mi, de a társadalmunk, s ezzel szociális viszonyaink is komoly átalakuláson mentek át.

Mára már nem létszükséglet, hogy a „törzs” minden tagja egymást segítse, a modern ember egyedül is boldogul.

A társas kapcsolatokra nem csak a szigorúan vett túlélés miatt van szükség. A lelki egészségünkhöz is kellenek.

Azonban nem lehet-e a totális magányhoz hasonlítható véglet az, hogy képtelenek vagyunk egyedül időt tölteni?

Milyen okai lehetnek az ettől való félelemnek?

Van különbség a magány és az egyedüllét között?

Szükség van-e az egyedüllétre?

Ezekre s még sok egyéb kérdésre is megkapod a választ, ha tovább olvasol!

Egyedül és magányosan? Soha!

Ahogy végzel a munkával, már csetelsz is a párodra, hogy mikor ér haza? Nincs hétvége, amikor ne mennél bulizni, koncertre, barátokhoz alkalmatlankodni?

A munkahelyen WC-re menet megkérded, ki tart veled? Mindez utalhat arra, hogy igazi excentrikus társasági ember vagy. Ennél azonban sokkal valószínűbb, hogy egyszerűen félsz az egyedülléttől.

A fent leírt tünetek szélsőséges esetben akár betegség jelei is lehetnek. A magánytól való kóros félelem a monofóbia. Ez a megnevezés több, természetében némileg eltérő félelem összefoglaló neve.

Vannak olyanok, akik egy konkrét személytől képtelenek elszakadni, mások otthon nem tudnak magukban lenni. Megint mások az utcára, tömegbe menni félnek egyedül (agorafóbia).

Attól a ponttól kezdve nevezhetjük mindezt betegségnek, amikor már a mindennapokra is közvetlen, hátrányos hatással van ez a félelem.

Miért félsz a magánytól?

Nem kell persze fóbiásnak lenni ahhoz, hogy kerüld azokat a helyzeteket, amikor nincs más a társaságodban.

Sőt, talán kimondható, az emberek többsége nem szeret egyedül lenni, vagy egyenesen irtózik a tartósabb magánytól. De mi ennek az oka?

Az ellenérzés sok forrásból táplálkozhat. Egészen kicsi korban kezdődik például a szoros kötődésre való képesség és ezzel együtt a bizalom kialakulása. Ha egy kisgyermeket akár csak bizonyos szituációkban magára hagynak, ez okozhat olyan traumát, melynek következtében felnőttként félni fog az egyedülléttől.

Egy tragikusan megélt szakítás szintén megsebezhet olyan súlyosan, hogy az azt követő időszak magányának megismétlődése még lehetőségként is félelmetes legyen.

Egy másik ok lehet az önbizalomhiány. Ha nem hiszed el magadról, hogy egyedül is képes vagy megállni a helyed a nagyvilágban, ha nem gondolod, hogy segítség nélkül is boldogulsz, természetes, hogy nem akarod magad kitenni egy ilyen szituációnak.

Az sem segít a helyzeten, ha sose tanultad meg jól érezni magad, magadban. Ha eddig mindig mindent valakivel, valakikkel csináltál, beleértve a tévézést, nem csoda, ha nehezedre esik egyedül maradni.

A nők pedig még nehezebb helyzetben vannak, már ami az egyedülléttől való félelmet illeti. A társadalom által létrehozott vénlány rémképe ott lebeg minden nő előtt.

Az ezzel társított negatív sztereotípiák bélyegként sülnek az egyedülálló nőkre. Ehhez jön hozzá, hogy a többségi vélekedés szerint egy nő anyaként teljesülhet csak ki igazán. Azt pedig egyedül eléggé körülményes kivitelezni.

Egyedüllét és magány: van különbség?

De még mennyire! Nem is kicsi.

A magányosság egy negatív érzés, melyet valaminek a hiánya okoz. Ha magányos vagy, akkor szeretnél kapcsolódni valakihez, de nem tudsz, mert az illető nincs a közeledben.

A magány pszichés eredetű: úgy érzed, a rendelkezésedre álló kapcsolatok — ha vannak egyáltalán — sem mennyiségüket, sem minőségüket tekintve nem kielégítők számodra.

A — különösen a hosszú időn keresztül megélt — magánynak bizonyítottan életminőséget negatívan befolyásoló hatásai vannak.

A témában végzett kutatások szerint 50 év felett:

• A dohányzáshoz és az elhízáshoz mérhető a magány jelentette egészségügyi kockázat.

• A magány 50%-kal növeli a demencia esélyét.

• 29%-kal emeli a szívbetegségek, 32%-kal pedig a stroke bekövetkeztének valószínűségét.

• A magányos emberek nagyobb eséllyel követnek el öngyilkosságot, vagy válnak szorongóvá.

• A szívelégtelenséggel kezelt betegek esetében a magány négyszeresére emeli az elhalálozás valószínűségét. (forrás)

Az egyedüllét ezzel szemben egy fizikai állapot. Nincs társaságod ott, ahol épp vagy. Az egyedüllét sok esetben lehet döntés, míg a magány soha nem az.

Az egyedüllét a magánnyal ellentétben sokak számára ideális állapot.

Elsőre ez talán furcsán hangzik, pedig nem kell antiszociális embergyűlölőnek lenni ahhoz, hogy valaki jól érezze magát a saját társaságában, akár nagyon hosszú időn keresztül is. Sőt!

Engedd is meg, hogy kicsit jobban megismertessem veled az oly sokszor félreértett egyedüllétet!

Az egyedüllét művészete

Manapság nem is olyan könnyű egyedül maradni. Munka, család, baráti kapcsolatok tarkítják a mindennapokat.

Ráadásul olyan intenzív módon engedjük be az életünkbe a közösségi média és az internet társaságát, hogy szinte soha nem hagyunk időt a minőségi együttlétre saját magunkkal.

Pedig a magadra szánt időnél kevés fontosabb létezik.

Az egyedüllét adja meg számodra a lehető legjobb módját annak, hogy közelebb kerülj saját magadhoz. Ha kikapcsolod a téged körülvevő zajt, meg fogod hallani a saját, belső hangodat.

Lehetőséged lesz levetni a „páncélodat” és befelé fordulva gondolhatsz csak magadra, magadért. Csak így jöhetsz rá arra, mik azok a dolgok, amik igazán foglalkoztatnak.

Amik valóban neked fontosak, s nem mások elvárásai miatt érzed annak őket.

Miután meglelted ezeket a dolgokat, garantáltan sokkal jobb döntéseket fogsz hozni az életedet illetően, hisz már nem mások fogják befolyásolni ezeket a döntéseket.

Az egyedüllét sokszor nem is olyan rossz dolog

Az alábbiakban a minőségi egyedüllét pozitív hozadékaiból szeretnék neked egy kis ízelítőt adni:

Jobban meg fogod válogatni a társaságodat:

Az ember, aki fél az egyedülléttől, sok mindenre képes, hogy elkerülje azt. Nem válogat például, amikor ismerkedik.

Nem hagy magának időt arra, hogy olyanokkal vegye körbe magát, akik felemelik őt és nem lehúzzák. Akiktől könnyebb az élete és nem problémásabb.

Csak olyan ember képes arra, hogy a megfelelő emberekkel vegye magát körbe, aki elég időt töltött egyedül ahhoz, hogy felismerje az ő ismertető jegyeiket.

Jobb párkapcsolat:

Ha nem töltöttél elég időt magaddal, esélyed sincs egy normális párkapcsolatra: két magányos ember együtt is magányos marad.

Talán semmi nem felelős annyi zátonyra futott kapcsolatért, mint a magánytól való félelem.

Igen ám, de ennek egyenes következménye, hogy két olyan ember kerül össze, akik jó eséllyel maguk sem tudják, mit akarnak az életüktől. Ahhoz, hogy valaki legalább közelítőleg tisztában legyen az igényeivel, elengedhetetlen, hogy zavaró külső impulzusoktól mentesen azonosíthassa ezeket.

Ebben viszont csakis egyedül lehetsz sikeres!

Fejlődni fogsz:

Az egyedül töltött időben ezer dolgot megtapasztalhatsz, kipróbálhatsz anélkül, hogy bárkinek is meg kellene felelned.

Ez nemcsak azt teszi lehetővé, hogy jobban megismerd saját magadat, hanem azt is, hogy kitörj a kényelmes középszerűség csapdájából. Tanulsz, kipróbálsz, elbuksz, felállsz és mész tovább.

Kisgyermekként volt utoljára lehetőséged olyan intenzív tapasztalásokra, mint amilyenekre az egyedüllét ad módot. Nem lesz melletted senki, aki kompenzálhatná a gyengeségeidet.

Kénytelen leszel szembesülni azokkal, s legyőzve őket egészen új magasságokba fogsz repülni.

Megtanulsz örülni az életnek:

Egymagadban lesz végre időd és lehetőséged rácsodálkozni az életre.

Olyan dolgok fognak neked feltűnni, melyeket korábban észre sem vettél. Kinyílik a világ, s te majd nem győzöd kapkodni a fejed, hogy mennyi nagyszerű dolog vesz körül.

Megnő az önbizalmad:

Rá fogsz döbbenni, hogy senkire nincs szükséged ahhoz, hogy miként old meg a problémáid. Egyedül is képes vagy elsajátítani mindent, ami ehhez szükséges.

Képes vagy teljesen ellátni magadat, megszerezni mindazt, amire szükséged van. Független vagy.

Ez olyan önbizalommal ruház fel, mely láncreakció-szerűen visz aztán újabb és újabb tapasztalásokba, míg végül azon kapod magad hogy megint csak az önbizalmad erősíted.

Ez egy olyan ördögi kör, amiből kár lenne kiszállni!

Hogyan tölts több időt magaddal?

A fokozatosság itt is fontos. Nem szabad azonnal elvágni magad a külvilágtól, mert az vissza fog ütni. Kezdd kicsiben.

Eleinte hetente próbálj meg olyan helyzetet kialakítani, amiben magad lehetsz. Aztán ahogy ráérzel az ízére, egyre gyakrabban, egyre hosszabb időt tölts egyedül.

Semmit ne erőltess!

Ha épp nincs kedved semmihez, hát tégy ennek megfelelően! Próbáld ki a meditációt! Ez az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy elsajátítsd a befelé figyelést.

Mozdulj ki! Ez most lehet, hogy ellentmondásosan hangzik, pedig nem az! Menj egyedül színházba, moziba, koncertre! Kezdj el futni, túrázni! Utazz!

A lényeg, hogy egyedül tedd ezeket a dolgokat. S bár emberek között leszel, mégis magadban, más közvetlen ráhatása nélkül fognak ezek az impulzusok változásokat generálni benned.

A legfontosabb, hogy akármennyire „gáznak” érzed, hogy ilyen, alapvetően társas aktivitásokat egyedül művelj, ne törődj azzal, ki mit gondolhat erről. Hidd el, a legjobb dolgok a komfortzónádon kívül várnak rád!

Összegzés

Rengetegen rohanják végig úgy az életüket, hogy alkalmuk sem volt arra, hogy a saját lényüknek megfelelően éljék azt le.

A folyamatos alkalmazkodás bár a társas együttélés elengedhetetlen része, nem hagy teret arra, hogy az éned fontos mélységeivel kapcsolatot tudj teremteni. Pedig enélkül szinte lehetetlen önazonosan élni.

Ha döntéseidet a magánytól való félelem fogja motiválni, akkor ezek a döntések soha nem fogják a javadat szolgálni.

Lehet, hogy ideig-óráig kényelmes megoldást biztosítanak arra, hogy kikerüld a számodra nehéz helyzeteket, de az is biztos, hogy még valamit ki fogsz kerülni: SAJÁT MAGADAT!