Mi történhetett, hogy a tökéletesnek tűnő párkapcsolatod néhány pillanat alatt szertefoszlott? Hogyan kerülhetett sor a szakításra, amikor jól megértettétek egymást és sohasem veszekedtetek?

Megmutatom, hol siklott el a látszólag csendes békében lubickoló boldogságod.

Egy párkapcsolat halálát sokan amolyan hollywoodi stílusban képzelik el: rajtakapják a csalfa férfit vagy nőt és kirobban a dráma, jöhet a függönyszaggatás és a tányércsörgés.

Ám a párkapcsolatok jelentős része mégis csendben, mindenféle botrány nélkül ér véget.

Egyszerűen egy szép napos délután a párod feláll a fotelból és csak annyit közöl veled: szakítani akarok. Te pedig értetlenül pislogsz, hiszen idillikusnak tűntek az együtt töltött évek.

Teljesen logikus, hogy igazságtalannak érzed a szakítást, hiszen mindent megtettél a párkapcsolat sikeréért: főztél, mostál, takarítottál, kertészkedtél, dolgoztál, eljártál edzőterembe és fodrászhoz.

Minden nap elmondtad neki, mennyire csinos, helyes, okos vagy ügyes. Minden reggel úgy búcsúztál tőle, hogy várod nagyon haza és a kedvencét főzöd neki.

Akkor mégis mi lehetett a gond?

Hogyan jutottatok el idáig?

A 4 leggyakoribb ok, ami miatt párod szakíthatott veled

1. Más iram, eltérő célok – amikor a párnak nincs közös élete

Valószínűleg sokszor hallottad már azt a kifejezést, hogy az ellentétek vonzzák egymást.

Nos, ez az állítás a legritkább esetben igaz, főként a párkapcsolatok terén.

Vegyünk példának okáért egy szertelen, kíváncsi, energikus és életvidám nőt és egy lusta, otthonülő, magába forduló, mogorva férfit. El tudnád-e őket egy párként képzelni?

Ha még az elején az energikus nő leül párszor filmezni a férfival és a férfi elkíséri egy-két kirándulásra a nőt, hosszú távon nem lesz egyik fél számára sem kielégítő a párkapcsolat.

Hiszen szép lassan megunják egymás hobbiját és mindenki marad a maga kis világában: a nő túraösvényeken, a férfi pedig a kanapén. Ilyen módon igen ritkán találkoznak és az együttélésből szép lassan egymás mellett élés lesz.

De akkor azt párkapcsolatnak nevezzük-e a továbbiakban?

Az egymás mellett élés tipikus esete

El kell fogadnod, hogyha otthonülő típus vagy, akkor egy világjárót nem tudsz hosszú távon magad mellé édesgetni a párnák közé.

Az elején még olyan gondolatok környékezhetnek meg, hogy:

• „Milyen édes, teret ad a hobbimnak!”

• „Mennyire tökéletes a párom, hiszen nem nyaggat folyton a programjaival, hanem hagyja, hogy pihenjek!”

• „Bízunk egymásban, hiszen sokat vagyunk távol egymástól, mégis együtt vagyunk!”

Azonban az ilyen jellegű gondolatok tévútra csalhatnak. Ezekkel a mondatokkal burkolják be magukat azok a párok, akik nem képesek szembenézni a ténnyel: nincs közös érdeklődésük.

Közös érdeklődés hiánya

Nem veszekedtetek? Persze, hiszen alig találkoztatok. Úgy érzed, minden ügyet simán kezeltetek? Persze, hiszen mindenki ment a maga dolgára.

Jó a kommunikáció? Persze, egy-két szavas mondatokkal minden gyorsan megoldható. A kapcsolat elején ez még teljesen idillikusnak hathat, azonban az idő előrehaladtával és a nagy döntések érkeztével (házasság, közös otthon, gyerek) kiütközhetnek a mély ellentétek.

Mivel teljesen más vehemenciával álltok neki külön-külön az egyes döntésekhez, ezért a közös projektekben feszültséget generálhat, hogy míg az egyik már fejest ugrana a munkába, a másik még halogat.

Ilyenkor valósul meg kapcsolatban az, hogy a nyugodtabb fél csendben hagyja tombolni a másikat, mondván, úgyis minden este hazajön.

Azonban az ilyen párkapcsolatokban az energikusabb fél hamarabb fog kiugrani, mint a nyugodtabb lélek, hiszen számára nem elég a „langyos pocsolya”.

Új kihívásokat fog keresni és egy olyan embert, akivel mindezt át tudja élni. Ha a párkapcsolatban Te voltál a csendesebb fél és a párod pörgött, mint zokni a centrifugában, akkor nagy valószínűséggel ő lassúnak érezte veled az életet.

Bármennyire is vonzó egy pörgős férfi vagy nő, ha lassú víz vagy, akkor hosszútávon nehezen fogod megtalálni vele az egyensúlyt.

2. Korlátok és önzőség – a kisajátítás veszélye

Valld be, hogy Te is legszívesebben üvegkalitkába zárnád egyetlen szerelemedet, a drága madárkádat, hogy nehogy más is szemet merjen rá vetni!

Szinte alig akad szerelmes férfi vagy nő, akinek a fejében ne fordult volna meg hasonló gondolat. Azonban elképzelni teljesen más, mint, amikor az ember hangot is ad féltékenységének.

Féltékenység, elszámoltatás

Akadnak olyanok, akik kifejezetten élvezik a párjuk féltékenykedését, figyelemként élik meg. Azonban a legtöbb szabadságra vágyó személyiségben egyből kigyullad egy vészvillogó, hogy baj van a kapcsolatban.

Az egészséges érdeklődés a párod programja iránt, hogy hol, mikor és kivel tervezi, még teljesen belefér a párkapcsolati pakliba.

Azonban már tételesen elkérni a vendéglistát és megszabni, hogy pontos hány óra hány perckor kell hazaérnie, már felér a személyi szabadság korlátozásával.

Joggal felmerülhetett a párodban az aggodalom, hogy nem bízol meg benne. Hiába gondoltad úgy, hogy Te pusztán szeretetből érdeklődsz ilyen szinten iránta, a bizalmatlanság túlzó mértéke károsította a párkapcsolatot.

Kisajátítás

A féltékenység súlyosabb foka, ha kisajátítottad magadnak. Mindenhova elkísérted, minden baráti összejövetelen megjelentél, még akkor is, ha az éppen egy „csajos” vagy „pasis” est volt.

Megsértődtél, ha nélküled tervezett programot, ha szeretett volna magára egy kis időt fordítani és nem veled foglalkozik.

Mindenkinek szüksége van egy kis énidőre, lazításra, magányra, hogy újult erővel vesse bele magát a mindennapok kihívásába.

De, ha folyton rajta csüngtél, ezek az értékes idők elvesztek.

Hiába volt a körítés, hogy te pusztán féltetted, aggódtál érte, megszeretted volna védeni a világ gonoszságaitól, ha a párod pont magára a világra lett volna kíváncsi. Ő csak annyit érzékelt, hogy mindent tiltasz és mindenki gyanús, aki hozzá közelített.

Az ilyen jellegű „pióca” kapcsolatot hosszú távon nem mindenki képes elviselni és előbb-utóbb továbblépésre kényszeríti.

Ha nem csupán a képzeletedben zártad be az üvegkalitka ajtaját, hanem a valóságban is megtetted, akkor természetes, hogy az első adandó alkalommal a kismadár elmenekült a szeretet rácsaiból épült börtönéből. 

3. A piszkos anyagiak – a pénz helye a párkapcsolatban

A pénzkezelés kérdésköre az egyik legkényesebb téma a párok között!

Mindenki megtanulta a maga módján vagy kárán az anyagiak szerepét vagy egy otthonról hozott mintával vágott bele a nagybetűs életbe.

Az egészen szélsőséges zsugoriságtól a két kézzel, homlokegyenest az adósságokba merülő pénzszórásig minden előfordul a palettán. Mind emellé társul a férfiakra nehezedő társadalmi nyomás, hogy ők a családfenntartók, nekik kell beletenni a bevételek jelentős részét a közös kasszába.

Melyik, mikor okoz problémát és miért?

Ideális esetben a hasonlóképpen gondolkodó párok képesek hosszútávon kezelni az anyagiak körüli nézeteltéréseket.

Hiszen, ha te kockás papíron vezetve jegyezted az össze kiadást, és kispóroltad még a cukrot is a kávédból, de a párod már az ötödik cipővel vagy számítógépes játékkal állított haza, akkor ott elkerülhetetlen volt a konfliktus.

Vannak az „egyszer élünk” jelmondat hívei és vannak, akiket a biztos jövő gondolata nyugtat meg. Mondanom sem kell, hogy a kettő együtt nehezen boldogul egy fedél alatt.

Gondolj csak egy kicsit vissza a beszélgetéseitekre? Sokszor hangzott el, „hogy már megint minek még egy táska?”

Vagy hallottad már azt, hogy „minek van annyi pénzed, ha nem kezdesz vele semmit?”

Ha az átlagnál többször sejlenek fel az emlékeid között az ilyen jellegű beszélgetések, akkor biztos lehetsz benne, hogy a párod nem bírta már tovább a pénzkezeléssel járó szakadékot köztetek.

Ki keres többet?

Az anyagiakkal járó veszekedések másik komoly témája a férfi és nő fizetése.

Akadnak olyan férfiak, akik képtelenek elfogadni, ha a párjuk többet keres náluk.

Ez nem jellemi hiba, egyszerűen ezt a mintát hozták otthonról, az apjuk ezt verte beléjük, hogy neki kell anyagilag a családot a hátukon hordaniuk.

Hosszú távon nem életképes az a kapcsolat, ahol egyik fél megpróbálja a másikat lehúzni akár anyagilag, akár szellemileg egy alacsonyabb szintre.

Ne csodálkozz, hogyha a párod nem veszélyeztette a karrierjét, hogy Te jobb színben tűnhess fel és inkább elment!

De hagyni kell azt is menni, aki nem képes elviselni a sikeredet, mert az az önzőség egyik komoly összetevője.

4. Elhidegülés – amikor a régi szenvedély kihűl

Manapság divatosan már csak úgy mondják: elfáradt a kapcsolat.

Találó a hasonlat, hiszen mire eljutott idáig a közös életetek, addigra valóban a testi kimerülés jeleit vehetted észre magadon.

Egyszerűen éltetek egymás mellett, a beszélgetéseitek a munka, a napi hírek és az időjárás körül forgott. Közös program már alig volt vagy egyáltalán nem létezett. Testi érintkezés annál kevesebb volt.

A veszekedést sem erőltettétek, hiszen sok esetben kompromisszum nélkül került lezárásra. Nem értettetek egyet bizonyos dolgokban, de mivel egyikőtök sem volt hajlandó engedni, csak legyintettetek a másikra.

A szakítások leggyakoribb oka a kommunikáció hiánya

A kommunikáció megszakadt, egyre távolabbra kerültetek egymástól. A kapcsolat megrekedt egy szinten, kihűlt és már semmilyen cél nem motivált titeket.

Az elhidegülés elindulhat a pár mindkét tagjának részéről, de sok esetben az egyik fél kerül olyan lelki állapotba, hogy már nem akarja a „tüzet” életben tartani.

Ilyenkor elindul egy lassú, hosszú folyamat, amelyet első körben a mindennapok problémáira, a stresszre és egyéb gondok számlájára írnak. Ha pár másik fele nincs észnél, akkor bizony az érzelmek totális eltűnéséhez vezethetnek.

Szép lassan átfordul egy monoton ürességé és azt veszed észre, hogy már semmit nem érzel a másik iránt.

Az elhidegülés végül eljut abba a fázisba, amikor nincs értelme tovább folytatni, hiszen a mindennapok teendőit egyedül is lehet intézni, nem szükséges hozzá plusz egy fő.

Ilyenkor leginkább a kapcsolat múltját siratja az elhagyott fél, és azt, hogy lehetett volna másképpen is. Elképzelhető, ha időben észlelitek az elhidegülés fázisait, célzott párterápiával vagy coachinggal megmenthető lett volna a kapcsolat.

Összegzés

A szakítás sosem jön jókor és bizonyos értelemben mindenki sérül, főleg az, akit elhagytak.

Nehéz ilyenkor talpra állni és elhagyottként hajlamos lehetsz önmagadat hibáztatni a történtekért.

Azonban sose feledd, hogy egy párkapcsolat minősége két emberen múlik. Minden találkozás, minden ember az életedben okkal érkezik és Te döntöd el, hogy mihez kezdesz velük.

De bárhogyan is alakuljanak az emberi kapcsolataid, egy biztos: tapasztalattal, élményekkel és érzésekkel gazdagabban nézhetsz szembe az élettel.