Az egyik legrosszabb érzés, amikor nem szeretnek minket viszont, esetleg reménytelen szerelmet táplálunk valaki iránt, de nem merjük bevallani.
Ilyenkor marcangolnak minket a kérdések, saját magunkat is leértékeljük és már semmi sem biztos.
Ha szeretnéd tudni, mi áll a viszonzatlan szerelem lelki hátterében és hogyan tudsz ezen túllépni, akkor ez a neked való cikk.
Kitárulkozni mások előtt, bevallani az érzéseinket, nem könnyű. Hiszen mindenki fél az elutasítástól.
Azonban a plátói szerelmek, akár évekig is megkeseríthetik az életünket, ahelyett, hogy nyíltan elmondanánk az érzéseinket. A viszonzatlan szerelem bár fájó dolog, de ha egy helyzet kitisztul számunkra, a feldolgozás után, már könnyebben tudunk továbblépni, nem pedig ugyanabban a helyzetben vergődni.
Ez is érdekelhet:
A reménytelen szerelem lelki háttere
Miért lehet az, hogy nem viszonozzák az érzéseinket?
Egyáltalán min múlik a szerelem és miért van az, hogy egyesek folyton beleesnek ugyanabba a hibába, aminek következménye a viszonzatlan vagy plátói szerelem?
Számos lelki tényező mutat abba az irányba, hogy egyesek önként vetik bele magukat újra és újra ezekbe a szerelmi csapdákba, egészen addig amíg meg nem tanulják a leckét.
A plátói szerelem sokszor igazából arról szól, hogy szeretnénk szerelmesek lenni. Egy ideát kergetünk, amit egy másik ember személyesít meg számunkra.
Holott lehet a valóság távol áll tőle.
Mind éltünk át ilyet, azonban a baj akkor kezdődik, ha a mindennapi életünket nehezíti meg ez a vágyakozás. Amikor már semmi másra nem tudunk gondolni és minden lepésünket ez az érzés határozza meg.
A reménytelen szerelem során sokszor kevesebbnek gondoljuk magunkat a másiknál: mégis hogyan szerethetne ő pont engem? Ez önbizalomhiányra, kötődési problémákra és gondolkodásbeli hibákra is felhívja a figyelmet.
Amíg kamaszkorban teljesen normális, hogy az érési folyamat részeként számtalan plátói szerelmünk van, ez később, pszichoszexuális éréssel megoldódik.
Azonban, aki felnőttkorában is folyamatosan hasonló helyzetben találja magát, az valamilyen elakadásra hívja fel a figyelmet. Ilyenkor egy fantáziaképet alakítunk ki magunkban, egy elérhetetlen személy iránt, így nem kell attól félnünk, hogy beteljesül a szerelem, amelynek fájdalmas vége is lehet.
Igazából a plátói, viszonzatlan szerelem érzésébe szeretnek bele ilyenkor az emberek. Hiába biztatnánk őket, hogy csak mondják el az érzéseiket a másiknak, ekkor ők ennek az érzésnek az elvesztését kockáztatnák. Ezért sem ennyire egyszerű a megoldás.
Ki hajlamos a viszonzatlan szerelemre
Bár nincs olyan, hogy viszonzatlan szerelemre jobban hajlamos ember, azért vannak olyan személyiségtípusok, viselkedési minták, amelyek jobban jellemzőek azokra, akik gyakran esnek ebbe a hibába.
Ők általában igazi álmodozók, szeretnek egy általuk kialakított világban és elképzelések között élni.
Félénkek és nehezen nyitnak mások felé, rettegnek a kapcsolatok kialakításától, hiszen az sokszor csalódással vagy veszteségekkel is járhat. Nagyban alábecsülik magukat, és nem hiszik el, hogy ők valóban szerethetőek.
De igaz lehet ez a nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkezőkre is, akik nem hogy alul, inkább túlbecsülik magukat. Ők hajlamosak a rajongásra, mások idealizálására.
De mivel nekik nagyon fontos a siker, így ha olyan embert szúrnak ki maguknak, aki nem viszonozza a szerelmüket, akkor úgy alakítják a képet a fejükben, hogy ők valódi hősnek tűnjenek a történetben. Ilyenkor a szerelem tárgya igazából csak kiegészítő, nem főszereplő.
A félénk típus, akár évekig is képes viszonzatlanul szerelmesnek lenni, amíg a narcisztikusabb társa nagyon gyorsan tudja váltani, hogy éppen kiért rajong. Azonban szinte minden esetben valamilyen gyerekkori kapcsolati sérülés okozhatja ezt. Hiszen mind a kettő szituációra jellemző, hogy kötődési problémák állnak fenn.
Kapcsolaton belüli viszonzatlan szerelem
Olyan eset is megtörténhet, hogy egy kapcsolaton belül éljük meg a viszonzatlan szerelmet. Lehet ez olyan felállás, hogy az igazi, általunk várt szerelmet nem kapjuk meg az illetőtől, de annyira akarjuk a kapcsolatot, és idealizáljuk a másikat, hogy benne ragadunk.
De olyan is van, hogy nem tudjuk megélni a kapcsolatot a partnerrel és a vágyainkat egy azt nem viszonzó személyre vetítjük ki, így a meglévő kapcsolatban nem is tudunk funkcionálni.
Mindenképpen érzelmileg bizonytalan emberekről beszélünk, akik nem bíznak a kapcsolat jövőjében és abban, hogy őket valóban lehet szeretni.
Miért jönnek létre a plátói és viszonzatlan szerelmek?
Ahogy már említettem ez sok esetben egy gyerekkori rossz élmény, vagy minta hatása.
Az érintettek sok esetben nem is érzékelik a problémát, a valódi kapcsolat hiányát, hiszen egy igazi álomvilágot építettek fel maguk köré. Ennek oka lehet, hogy esetleg nincs valódi tapasztalatuk egy működő kapcsolatról.
A gyerekkori rossz élmények, egy elérhetetlen szülőről, akinek szeretete után csak sóvárgunk vagy ha nem a megfelelő módon kapták meg a szeretet gyerekként is eredményezheti, hogy a felnőttkorban nehezen kötődnek ők.
Ha például egy olyan mintánk van, hogy bár nagyon szeretnénk kapcsolódni az apánkhoz, de nem tudunk, akkor később ezen férfi minta szerint választunk párt: vagyis egy idealizált, elérhetetlen személyt.
De akad, aki már gyerekkorában is annyi fizikai és lelki bántásnak volt kitéve, hogy felnőttként retteg a valós kapcsolatoktól, hiszen abban nincs sok köszönet. Nem akarják újra a kiszolgáltatottság és elutasítottság élményét átélni.
Hogyan léphetünk ki a reménytelen szerelem okozta ördögi körből?
Egészen addig nehéz kilépni ebből az ördögi körből, amíg mi magunk fel nem ismerjük a problémát.
Ehhez lehet, hogy sok esetben szakember segítsége is kell. Hiszen a valós változáshoz át kell írni a szeretetről, kötődésről, párkapcsolatról és a saját szerethetőségről addig belénk ivódott mintát.
Ez pedig nem kicsi feladat.
Ehhez fel kell ismernünk a miérteket:
Számunkra mit jelent egy kapcsolat?
Milyen az ideális kötődés?
Miért választunk mindig plátói szerelmet?!
Egyáltalán, mit gondolunk arról, hogy milyen szeretve lenni?
Mi a funkciója vajon a mi életünkben a viszonzatlan szerelemnek?
Mitől óvjuk magunkat, mit akarunk elkerülni?
Ha ezekre a kérdésekre valóban őszintén válaszolunk, máris közelebb kerülünk a megoldáshoz.
Ehhez meg kell tanulnunk kapcsolatokat kialakítani és fejleszteni az ehhez szükséges készségeinket. Hiszen eddig pont ezektől tartottuk távol magunkat.
El kell engednünk a félelmet a lehetséges sérüléstől és kudarctól. Ha megtanuljuk ezeket helyén kezelni, mint az élet velejáróját, máris bátrabban ugrunk bele egy valós kapcsolatba.
El kell hinnünk, hogy mi igenis szeretetreméltó emberek vagyunk, akik a legjobbat érdemlik és meg kell tudnunk bízni másokban is. A bizalom és az önbizalom kettőse szükséges ahhoz, hogy az eddigi rossz mintákat feloldjuk.
Szépen lassan az illető, aki eddig fantáziavilágban élt, a fejében pedig ő alakította a történet szálait, megérkezik a való életbe. Megtanul különbséget tenni a valóság és képzelet között és felismeri a jeleket, hogy az baráti vagy romantikus közeledés-e a másik fél részéről.
Ez pedig nagy előrelépés, hiszen többé nem fogja pazarolni az idejét egy egyértelműen beteljesülhetetlen kapcsolatra.
Fontos, hogy megtanuljuk értelmezni az emberi viszonyokat és jeleket, így nem vagy csak ritkán keveredhetünk bele félreértelmezett szituációkba.
Reménytelen szerelem: Összegzés
Fontos, hogy tudatosítsuk, hogy igenis kell néha kockáztatni és lépni.
Ha valóban tetszik valaki, akkor merjünk nyitni az irányába: nincs veszve semmi akkor sem, ha ő nem viszonozza az érzéseinket.
Ezzel mi nem leszünk kevesebbek vagy rosszabbak, csak spórolunk magunknak egy csomó időt és fájdalmat a távolról vágyódás helyett.
Egyszer pedig igenis kifizetődik ez a sok munka és bátorság és megtapasztaljuk az igazi viszonzott szerelmet, amit mindenki megérdemel.
Bizony, te is.
