De még mennyire! Sőt: annak ellenére, hogy még a gondolat is teljesen irracionálisnak hat, sokkal gyakrabban előfordul ez, mint gondolnád.

Olvass tovább és megtudhatod, mi is ez az érzés, miért törhet rád, hogyan nyilvánul meg, milyen hatásai vannak, s mit tehetsz ellene!

Féltékenység – A zöld szemű szörnyeteg

Ahhoz, hogy megértsd a jelenséget, fontos tisztázni, hogy mit is jelent a féltékenység. A féltékenység egy összetett érzelem, melyet érzések széles spektruma kísérhet, úgyis mint a gyanakvás, félelem, düh vagy megalázottság.

Akkor vagy féltékeny, amikor úgy érzed, egy harmadik személy fenyegetést jelent egy számodra fontos kapcsolatra egy másik emberrel.

Legtöbbször a szerelem „velejárójaként” jut eszünkbe a féltékenység, pedig minden emberi kapcsolatot érinthet, például a testvérekét, akik édesanyjuk figyelméért versenyeznek, vagy a munkatársakét, akik a főnöküknél akarnak jópontokat szerezni.

Furcsán hangozhat, hogy ugyan a féltékenység megterhelő, negatív érzelem, tudósok szerint mégis fontos funkcióval bír.

Egyfajta vészcsengő, mely arra figyelmeztet, hogy egy nagy becsben tartott kapcsolatodat veszély fenyegeti és arra ösztökél, hogy tegyél a kapcsolat helyreállításáért, s ezzel a veszély elhárításáért.

Ennek folyományaként a féltékenység tulajdonképpen segíti a számodra fontos kapcsolatok fenntartását.

Persze ez csak addig igaz, míg az, amit féltékenységnek érzel, nem egy megalapozatlan, irreális és paranoid érzés. Az már egy egészen más történet.

Azt is fontos kihangsúlyozni, hogy bár a féltékenység és az irigység rokon érzelmek, nem keverendőek össze egymással.

Az irigység olyan dolgok birtoklási vágya, melyekkel magunk nem rendelkezünk. Tehát míg a féltékenységet egy harmadik személy generálja, az irigység egy második személy anyagi javaira, külső és/vagy belső tulajdonságaira, kapcsolataira, stb. irányul.

Féltékenység a gyerekre

Ahogy olvashattad, a féltékenység nagyon sokféle emberi kapcsolatban megjelenik.

Bármilyen furcsának is tűnik, sokszor a szülő-gyermek kapcsolat sem marad ki a sorból.

Annak, hogy egy szülő miért lesz féltékeny a gyerekére, sok oka lehet. Az sem általánosítható, hogy melyik szülő lesz féltékeny a gyerekére (bizony, anyukák is féltékenykednek gyermekeikre!).

Egy gyerek születése gyökeres változásokat hoz egy párkapcsolatba. Nincs többé te meg én, átalakulnak a hétköznapok, megváltozik a kapcsolat dinamikája.

Ez teljesen természetes, azonban hogy ki hogyan viseli életének és szerelmének fenekestül való felfordulását, az változó.

Kívülről magától értetődik, hogy a pici 0-24-es elfoglaltságot jelent, minden mozzanat, még a beszélgetések is körülötte forognak.

A kapcsolatban azonban már csöppet sem könnyű kezelni azt a helyzetet, hogy a szülőknek jóformán semmilyen kapacitása nem marad egymásra.

A felborult kapcsolati szimmetria sok esetben eredményez a gyerekre való féltékenységet.

Egy friss kutatás szerint azonban az utód érkezése elsősorban azokban a párkapcsolatokban lehet féltékenység forrása, melyekben a párok egyik, vagy mindkét tagja már a gyerek megszületése előtt szorongott a kapcsolatot illetően.

Ez egy ördögi kör: ha már a kisbaba világra jötte előtt sem stimmelt valami a kapcsolatban, a gyerek miatt kialakuló féltékenység tovább erodálja a szülők viszonyát.

Érdekes módon azonban nem csak a kapcsolati szorongást megélő fél lehet féltékeny.

A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy a szorongóbb fél elhalmozza figyelmességével, odaadásával a partnerét, de a gyerek érkezésével ennek intenzitása csökken, jelentős részben a gyerek irányába tolódik el.

Ez pedig a magabiztosabb, az imádat tárgyát képező partner számára is lehet annyira irritáló, hogy frusztrációja féltékenységbe torkollik.

Amikor az apa féltékeny a gyerekre

Alapvetően kijelenthető, hogy a gyerek születése elsősorban az apát érintheti „hátrányosan” párkapcsolati szempontból.

Az anyuka, különösen az első néhány hónapban minden idegszálával a gyerekre koncentrál. Ebben az időszakban alakul ki az életre szóló, semmihez sem hasonlítható erejű kapocs anya és gyermeke között.

Apuka pedig, legyünk őszinték, parkolópályára kerül a kapcsolatban.

Arról nem is beszélve, hogy az a megoldó-ember szerep, ami egy párkapcsolatban tipikusan a férfinak jut, egyik pillanatról a másikra eltűnhet.

Az anyuka ilyenkor, még ha nem is tudatosan, mindent maga akar megoldani, ami a gyerekkel kapcsolatos.

Ennek nem csak az lesz az eredménye, hogy az apa haszontalannak kezdi érezni magát.

Az anya egyre inkább elfárad, türelmetlenebb lesz, kimerül. Ettől persze „elsárkányosodik”, ami szintén nem használ a kapcsolatnak. Az apa mindezt a csapat mellőzött sztárjátékosaként a kispadról nézi végig.

Szex? Milyen szex? A hormonok okozta hangulatingadozások, a pelenkázások, etetések, takarítások közben? Ne nevettess. Esélytelen.

A férfi önmagába és a kapcsolatba vetett hitének koporsójába vert utolsó szög ez.

S persze a kalapács a gyerek kezében van.

Mi a megoldás, ha az apa féltékeny a gyerekére?

A legfontosabb, legalapvetőbb és leginkább elhanyagoltabb eszköz a probléma kezelésére: a kommunikáció. Őszinte, nyílt és építő kommunikáció.

Ez kell, hogy az első lépés legyen.

Nem szabad sértődötten vádaskodni, ítélkezni. Mindkét fél a megoldásban érdekelt, tehát pontosan és tisztán kell megfogalmazni azt, hogy mi az, ami nem jó.

Apaként igenis törekedni kell arra, hogy részt vegyél a pici nevelésében az első perctől kezdve. Ne várj a párod kérésére!

Egy rakás dolog van, amiben tudsz segíteni, kezdve a bevásárlástól, a takarításon át a főzésig. Ezek mind hatalmas segítséget jelentenek az anyának.

Olvass az apaságról, arról, hogy hogyan tudsz aktívan szerepet vállalni a pici életében, és villogj ezzel a tudással! Mutasd meg a párodnak, hogy igenis be akarsz kapcsolódni!

Anyuka! Te pedig ne legyél rest bevonni a gyermeked apját a napi teendőkbe, tanítsd ha kell, mert hosszú távon ez a befektetés sokszorosan fog megtérülni!

Amikor az anya féltékeny a gyerekre

Igen, ilyen is van, bár ritkábban fordul elő, mint a fent vázolt forgatókönyv.

Az anyák általában lányukra féltékenyek. Sokuk számára ad féltékenységre okot, hogy lányuk átveszi a helyüket a párkapcsolatban, természetesen csak átvitt értelemben.

A „csillagom”, „édesem”, „életem” exkluzivitásának megszűnését sokszor nem képes bölcs belátással tudomásul venni az anya, és ez nem is kóros reakció.

Tudomásul kell venni, hogy az apukák intim fizikai gesztusai — ölelgetés, puszik, becézés — a pici irányába képesek interferálni az anyával való romantikus kapcsolattal.

A lánygyerek későbbi életszakaszaiban ezek a gesztusok az apa részéről — természetes módon — el is maradnak.

Az idősebb lánygyerekek is képesek az anyákból féltékenységet kiváltani. Egy bizonyos intenzitás felett ez az érzés főleg az önértékelési problémákkal küzdő, önbizalomhiányos anyákban jelenik meg.

Az ilyen szülők sokszor féltékenyek lányukra külsőjük miatt, esetleg olyan — családi, baráti, egyéb szociális — kapcsolataikra, melyekben úgy vélik a lány személyiségénél fogva egyre nagyobb teret nyer.

Az ilyesfajta féltékenység sokszor hat rombolóan az anya-lánya kapcsolatra.

A legtöbb esetben a féltékenység nem marad maliciózus narráció nélkül, a folyamatos beszólások pedig a legagresszívabb rozsda módjára marják szét anyja és lánya viszonyát.

Emellett persze a gyerek személyiségére, önbizalmára, énképére kifejtett pusztító hatás sem marad el.

Mi a megoldás, ha az anya féltékeny a gyerekére?

Teljesen természetes, ha kicsit féltékeny vagy az újszülött lányodra. Hiszen az apjával való intim kapcsolatodba most egy másik „nő” is bekapcsolódott.

A szülői szeretet és a romantikus szerelem érzelmi mechanizmusai között bizony vannak bizonyos átfedések.

Ne gyűlöld magad emiatt, sőt, nyílj meg erről a párodnak. Az is lehet, hogy pusztán ennek hatására úgy elillan az érzés, mintha ott se lett volna.

Idősebb lánygyermek esetén, ha a környezetedből olyan utalások, visszajelzések érkeznek, melyek arra mutatnak, hogy féltékeny vagy rá, akkor elképzelhető, hogy komolyan kell ezeket venned.

Az is lehet, hogy pont a gyerek fogja a maga eszközeivel tudatni veled, hogy így érzi.

Legyél őszinte magadhoz.

Egy életre tönkre tudod tenni a kapcsolatodat a lányoddal, ha azt áthatja a féltékenység. A beismerés nehéz, de enélkül nem fogsz tudni tovább lépni.

Ha kell keress segítséget, mert a féltékenységedet kiváltó okok benned vannak.

Ezek miatt nem te vagy a hibás, de ha feldolgozatlanságuk miatt hagyod, hogy tönkretegyék a kapcsolatod a lányoddal, az már a te felelősséged.

Mostoha körülmények

Nem mehetek el szó nélkül egy, manapság már egyre gyakoribb felállás mellett sem: amikor a pár egyik fele nincs vérrokonságban a gyerekkel. Tekintve a válások számát, egyre több ilyen helyzettel találkozhatunk.

Ez a szituáció annyival bonyolultabb, mint a fentiek, hogy itt nem csak a szülő új párja féltékeny a gyerekekre; a gyerekben is megjelenik a féltékenység a szülő új párja iránt.

Nem csoda, hisz a gyerek számára apa és anya mindig apa és anya marad. Mindkettejüket szereti, s ebbe a viszonyba „piszkít” bele a harmadik és akár a negyedik fél.

Az új pár pedig magától értetődően érzi, hogy nem ő volt itt előbb; versenyeznie kell párja figyelméért, idejéért a gyerekkel.

Ez gyakran vezet frusztrációhoz, konfliktusokhoz, különösen a kapcsolat elején. A gyerek és az új pár is megpróbálhatja a szülőt a másik ellen hangolni, manipulálni.

A szülő ilyen helyzetben könnyen két tűz közé kerül, s bár számára nyilván a gyermeke a legfontosabb, ha saját magánéletét elhanyagolja, az szülői minőségére is előbb vagy utóbb rányomja a bélyegét.

A megoldás

A legfontosabb, hogy mindkét fél pontosan tisztában legyen azzal, hogy mit is akar. A szülőnek meg kell hoznia azt a korántsem egyszerű döntést, hogy — az egészséges határon belül — önző lesz.

Egy mély, jelentőségteljes, elkötelezett kapcsolat nem tud maradékokból építkezni. Ez nem jelenti azt, hogy el kell hanyagolni a gyereket.

De azt igen, hogy akarni kell időt és energiát tenni a kapcsolatba, hogy a másik ne csak szabadidős tevékenységnek érezze magát.

A gyermekes szülővel viszonyt kezdőnek hatalmas türelemre lesz szüksége. Egyáltalán nem mellékes szempont, hogy a gyerek elfogadja e szülője (szülei) új párját. Ez pedig nem fog egyik napról a másikra menni.

Nem érdemes megpróbálni megvásárolni a gyerek szeretetét. A gyerekek nem hülyék, a haszon reményében bármit képesek megjátszani.

Cserébe az együtt töltött minőségi idő, amiben a gyerek nem csak lábjegyzet, sokat tehet egy bensőségesebb viszony kialakításában.

Azt azonban nem lehet megúszni, hogy a két fél magával őszinte legyen.

Semmi elítélendő nincs abban, ha az elvált anyuka mindössze egy kis kalandot szeretne. Csak ezt az elején ki kell kötni, és tartani kell magát ehhez.

A gyerekes párt választónak pedig tisztában kell lennie azzal, hogy a kapcsolat nem lesz fáklyásmenet.

Nagyon őszintén át kell gondolnia, hogy akarja e magának azokat a bonyodalmakat, melyek egy ilyen kapcsolatban elkerülhetetlenül felmerülnek. Ha nincs ezzel gondja, akkor ne habozzon belevágni.

Ha azonban a legkisebb kétség is felmerül, jobb, ha mást keres, mert egy elhamarkodott döntéssel két másik ember életét is megkeserítheti a későbbiekben.

Meglehetősen komplikált téma a gyermekkel szemben érzett féltékenység, de nem szabad tabuként kezelni, hisz ezzel csak rontasz a helyzeten. Légy őszinte magaddal, a pároddal és meglátod, erősebbé válik a kapcsolatotok, mint valaha.