“Járt utat járatlanért el ne hagyj!“

Biztos, hogy te is ismered ezt a magyar mondást.

Üzenete nagyon egyszerű: mindig a jól bevált módszerekkel a jól bevált célokat megpróbálni elérni, még véletlenül sem szabad egyébbel próbálkozni, mert abból csak baj lehet. Nem csoda ha sokan félnek az új dolgoktól!

Jobb tanácsot nem is lehet annak adni, akit megakarunk kímélni az élet szörnyűséges csalódásaitól, kudarcaitól, csodáitól, élményeitől, személyiségfejlődésétől, új barátságoktól… álljunk csak meg egy kicsit! Most akkor hasznos ez a mondás, vagy sem?

Bizonyos szempontból talán lehet hasznos is. Elvégre, ha egy adott célhoz egy kitaposott ösvényen is el lehet jutni, minek mennél keresztül árkon-bokron?

De ha az ember belegondol azon lehetőségek sorába, melyeket potenciálisan kihagy azáltal, hogy megfogadja a tanácsot, akkor a mérleg minden bizonnyal negatív lesz.

És itt jössz te a képbe, kedves Olvasó, akinek nyilvánvalóan babrálja az agyát az ismeretlen, de valamiért mégsem mersz lelépni arról a bizonyos járt útról. Nos, ha igazolást keresel ebben a cikkben, akkor el kell keserítselek, rossz helyen jársz.

Cserébe viszont megtudhatod, milyen okok állhatnak a hezitálásod mögött, s mit tehetsz annak érdekében, hogy legyőzd a félelmeidet.

Tarts hát velem!

Az új dolgoktól való félelem már gyerekkorban elkezdődik

A gyerekkor szinte minden aspektusában meghatározó a felnőtt életedre nézve, nincs ez másképp a kalandvággyal és az új dolgoktól való félelemmel sem.

Gyermeki ártatlanság

Egy gyermek természeténél fogva felfedező. Nem is lehet ez másképp, hisz evolúciós szempontból ez a tanulásnak és fejlődésnek az egyik alapvető fontosságú eleme. Ezen kalandozások alatt kialakulnak a kísérletek kimenetelére adott reakciós minták is.

Egy ügyesebb, bátrabb kisgyerek számára általában több a pozitívan végződő próbálkozás, s ez önmagában is képes kialakítani és megerősíteni a kísérletezés önjutalmazó természetét.

Ehhez hozzá jön még a környezete biztatása, lelkesedése és az onnan érkező dicséretek, melyek külső motivációként sarkallják aztán további cselekvésre a csöppséget. Természetes, hogy egy ilyen tapasztalásokat megélt gyerek felnőttként is nyitott lesz az új dolgokra.

Ott vannak aztán azok a gyerekek, akik kicsit ügyetlenebbek, félősebbek, akik bizonytalanságuknál fogva is nehezebben vagy egyáltalán nem szánják rá magukat, hogy olyat csináljanak, amit korábban nem.

S ha sikerül is rávenni magukat a kísérletezésre, azt nem mindig koronázza siker. Az ilyen ifjoncokat saját szülei is óvják, féltik a csalódástól/sérüléstől, ezáltal tovább fokozva azokban a kialakult félelmeket.

A folyamat vége általában az, hogy az új dolgok kipróbálásához társított negatív érzések védelmi mechanizmusként akadályozzák meg, hogy az érintett belevágjon valami ismeretlenbe, s ez a felnőtt életében is így marad.

A szokás hatalma – Meg kell küzdened magaddal

Ahogy egyre idősebb leszel, úgy mutatsz majd egyre kisebb hajlandóságot arra, hogy fejest ugorj az ismeretlenbe. Napi rutinjaid egymásutánisága szokásokká szilárdul.

Különböző élethelyzetekre való reagálásod automatizmussá válik. Az agyad a hatékony működés érdekében a múlt tapasztalataira támaszkodik, azokat használja fel a döntések meghozatalakor.

Amikor egy teljesen ismeretlen helyzetbe kerülsz, valami olyat csinálsz, amit addig még soha, az agyban nincsenek meg azok az asszociációk, múltbeli példák, amikhez visszanyúlhat.

Emiatt alapesetben az agy megpróbálja elkerülni ezt az új cselekvést. Ahhoz, hogy ezt felül tudd írni, tulajdonképpen meg kell küzdened magaddal.

Nagyon kell akarnod megtenni ezt az új dolgot, hogy az agyad elkezdje beépíteni az hozzá szükséges rutinokat.  

Az evolúció

Az emberiség hajnalán, amikor még szinte minden cselekedetnek valamilyen, a túlélésre közvetlenül gyakorolt hatása volt, akkor a kalandvágy nem volt feltétlenül kifizetődő.

Az ember teljesítménye akkoriban meglehetősen nagy hatással volt a közösségben betöltött státuszára, a státuszának pedig arra, hogy mondjuk kap-e enni aznap. Más szóval, őseinknek az, hogy ne csináljanak hülyét magukból, létkérdés volt.

Ennek következményeként máig ott lapul a tudatunk mélyén a félelem attól, hogy valamiben nem fogunk olyan jól teljesíteni, mint mások.

Kipróbálni valami teljesen újat emiatt is annyira rémisztő. Hisz, ha még nem csináltuk előtte soha, akkor az számunkra ismeretlen, s az ismeretlen beindítja az ősi vészjelzőt.

Perfekcionizmus

Sokan vannak úgy, hogy ha valamit nem tudnak egyből jól csinálni, inkább neki se állnak. A maximalisták élete egyébként sem könnyű.

Sokszor a saját sztenderdjeiket sem tudják elérni, vagy csak aránytalanul magas energiabefektetéssel. Nem tűrik a hibát, sem a sajátjukét, sem a másokét. Nehezen vagy sehogy sem képesek feldolgozni azt, hogy elsőre nagyon ritkán sikerül valami tökéletesen.

Mindez abban is közrejátszik, hogy egy perfekcionista bizony nagyon nehezen szánja rá magát arra, hogy valami teljesen újat kipróbáljon, hisz azzal épp azt kockáztatja meg, hogy nem fog megfelelni saját magának.

Az introvertált személyiség

Ilyen-olyan mértékben nagyon sokan tartanak az új dolgoktól, de az introvertált embereket jobban sújtja ez. Ennek több oka is van.

A befelé forduló emberek hajlamosabbak pesszimistábban látni a dolgokat és a legrosszabbra számítani.

Sokkal inkább rágódnak a dolgokon, figyelembe véve minden lehetséges befolyásoló tényezőt. Az introvertáltak idegrendszere sokszor nagyon érzékeny az ingerekre ezért egy teljesen új dolog könnyebben „túltölti” őket. Sokszor képtelenek a legapróbb dolgokon is változtatni.

Neofóbia

Nem, ennek semmi köze a Mátrix-trilógiához, annál több az új dolgok kipróbálásától való félelemhez.

Ez a pszichológiai kórkép az ismeretlentől való, életminőséget negatívan befolyásoló, nagyon erős félelmet takarja. Itt már nem egyszerűen csak arról van szó, hogy valaki introvertált.

A neofóbiában szenvedő tudatosan kerüli az ismeretlen helyzeteket, sokszor visszafogja a saját képességeit, ha azok valami számára új helyzetbe sodornák, mint például egy előléptetés.

A neofóbiás meg van győződve arról, hogy bármilyen változás az életében csakis rosszabb helyzetet eredményezhet, mint amilyenben éppen él.

A neofóbia minden életkorban előfordulhat és sokféle intenzitással jelentkezhet.

Az újdonság varázsa

Tény, hogy a komfortzóna nyújt egy igen erős biztonságérzetet. Minden, ami benne zajlik, ismerős, s így nem veszélyes.

Nem kell bajlódni azzal, hogy új képességeket sajátíts el benne. A komfortzónán belül nincsenek kockázatok. A komfortzónán belül nyugalom van.

Ezt nem vitatva, azt is ki kell jelenteni, hogy ez zömmel belülről tűnik ennyire ideálisnak. Kívülről, mondjuk a kutatók szemszögéből már más a helyzet.

Az agyat nem arra találták ki, hogy csak úgy elidőzzön a koponyában. Az agynak ingerekre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően működjön.

Az új dolgokkal való találkozás, azoknak elsajátítása ilyen ingereket jelentenek.

Minden új tevékenység újabb és újabb kapcsolatokat alakít ki az idegsejtek között. Ezek aztán szintén új, egymásra épülő kapcsolatokat alakítanak ki; ez a tanulás folyamata. A tanulás nem csak aktívan tartja az agyat, de folyamatosan fejleszti is azt.

Apropó agy: szintén kutatások igazolják, hogy a fiatalabb korban végzett, mentális kihívást jelentő aktivitások képesek megelőzni az időskori béta-amiloid plakk-képződést az agyban. Ez a mérgező fehérje halmozódik fel az Alzheimer kórban szenvedők agyában.

Belevágni valamibe, amit eddig még nem csináltál, akármi is legyen az, erőfeszítést fog megkívánni. Ez már csak azért is így van, mert kutatások szerint az ember sokkal jobban fél egy bizonytalan végkifejlettől, mint egy előre ismert negatívtól.

Márpedig, ha az újdonság nem egy pirájákkal teli medencébe való műugrás, akkor nehéz megjósolni, hogy hogyan fog végződni a próbálkozás. Ahhoz pedig, hogy a bizonytalanság okozta félelemmel megküzdj, akaraterőre van szükség.

Az akaraterő felvértez az arra való hajlandósággal is, hogy nehezebb élethelyzetekben ne hagyd el magad. Olyan pedig nincs, hogy előbb vagy utóbb ne kerülnél ilyenbe.

Pszichológiai szempontból valamit megtanulni sikerélményt jelent.

Minden sikerélmény növeli az önbizalmat.  Ezáltal mind könnyebben kezdesz bele valami újba, mely aztán újabb sikerélményt hoz, és így tovább. Egyúttal minden alkalommal csökkenni fog a stressz, ami az új dolgok kipróbálását kíséri.

Az új dolgok kipróbálása a legjobb unaloműző. Tekintve, hogy az unalmat összefüggésbe hozzák a kóros elhízással, a drog- és alkoholfogyasztással, a depresszióval és a szorongással, az unalmat márpedig jobb elűzni. A kihívások jelentette stimulus (inger, ösztönzés) 100%-os hatékonysággal szünteti meg az unalmat.

Tetszik, vagy sem, egyetlen más módja sincs annak, hogy valamiről kiderüljön, jobb opció-e, mint a jelenlegi, csak ha kipróbálod.

Sőt: azt se fogod megtudni soha, hogy a jelenlegi helyzeted valóban kielégítő-e számodra, csak ha teremtesz hozzá összehasonlítási alapot.

Rengetegen töltik úgy az életüket, hogy kapaszkodnak abba, amijük van, legyen az egy állás, párkapcsolat, vagy a hely, ahol élnek. Egy csalóka biztonságérzetre cserélik az életükben lévő végtelen potenciált.

Sosem derül ki számukra, hogy mi az, amiben valóban jól éreznék magukat, amitől tényleg kiteljesednének, ami miatt reggelente mosolyogva kelnének fel az ágyból. Életből márpedig nincs még egy.

Kudarcos próbálkozás pedig valójában nincs is; legfeljebb kiderül számodra, hogy valami nem működik.

Hogyan vedd rá magad, hogy kipróbálj új dolgokat?

Most, hogy tudod, mik állhatnak közötted és a potenciálod között, s mennyire hasznos ha törekszel elérni azt, lássuk, hogyan lökheted félre ezeket az akadályokat!

Engedd, hogy új legyen:

Ahogy azt fentebb is olvashattad, az agy hatékonysági okokból a korábban elraktározott tapasztalatokra építve próbálkozik az eléd kerülő helyzetek megoldásával.

Amikor valami újat próbálsz ki, tudatosítsd magadban, hogy ez egy precedens nélküli dolog.

Ne próbálj meg régi rutinokat segítségül hívni, tekints rá bátran újdonságként. Ezáltal valódi értéke szerint vizsgálhatod, s döntheted el, hogy akarod-e, vagy sem.

Készülj rá

Hogy ne tűnjön annyira félelmetesnek az első alkalom, olvass utána, nézz meg pár videót, gyakorolj egy kicsit, ha lehet.

Az internet végtelen információforrás, bármiről találhatsz anyagot. Legyen az főzés, barkácsolás, vagy épp szónoklás, egészen biztosan vannak instrukciós anyagok a neten.

Még a hegymászásra is készülhetsz a négy fal között. Ha előzetesen ismerkedni kezdesz azzal az új dologgal, tevékenységgel, ami felkeltette az érdeklődésed, egészen biztosan nem lesz annyira rémisztő az első alkalom, mintha enélkül vágnál neki.

Analizálj

Az új dolgok kipróbálása magában hordoz némi kockázatot. Lehet, hogy nem fog tetszeni, lehet, hogy ügyetlen leszel, megsérülsz, stb.

Mielőtt nekiállsz, hideg fejjel gondold végig ezeket a kockázatokat: mi a legrosszabb, ami történhet?

Meg tudsz birkózni a legrosszabb eshetőséggel? Mi a legjobb, ami történhet? Megéri ez a kockázatot? S végül vizualizáld magad, amint éppen roppant jól érzed magad, miközben ezt az új dolgot csinálod, vagy az új képességeket sajátítod el.

Aprózd el

Abban, hogy ne temessen maga alá a nyomás, miközben belevágsz valami újba, sokat segít, ha kisebb egységekre bontod a dolgot.

Egyetlen profi sportoló sem készül úgy világversenyre, hogy az adott számot egyben gyakorolja naphosszat. Minden távnak, mozdulatnak vannak adott szakaszai, melyeket mesterien elsajátítanak, mielőtt készen állnának egyben végrehajtani a feladatot.

Sokkal inkább fókuszált maradsz, ha nem hagyod az elmédet végkifejleteken rugózni, hanem az adott részfeladat megoldására koncentrálsz.

Ne add fel

Ne sétálj bele a maximalizmus csapdájába.

Adj magadnak időt arra, hogy megkedveld az új foglalatosságot. Teljesen természetes, ha elsőre nem úgy megy valami, ahogy azt szeretnéd. Vagy másodikra.

És az is, hogy emiatt van némi diszkomfort érzeted.

De ahogy elkezdesz belejönni, úgy fogod egyre jobban elengedni magad, ettől pedig egyre szórakoztatóbb lesz az újdonság. S még ezután is dönthetsz úgy, hogy ez nem neked való. De ha az első kísérlet után feladsz valamit, sose derül ki, hogy szeretted-e volna valaha.

Senkit nem érdekel, mit csinálsz

Nézett már bírálóan többezer szempár, miközben csináltál valamit? De az tuti, hogy már éreztél így.

El kell keserítselek: igazából senkit nem érdekel, hogy mit csinálsz, s azt hogyan csinálod. Bénázol a tánctanfolyamon? Ahogy mindenki más is. S ahogy te is, a többiek is a lábukat bámulják.

Alig bírsz megállni a jégen? Nos, aki nem ugyanúgy küzd, mint te, az leginkább haladni szeretne és nem téged bámulni. Úgyhogy, ha eddig az tartott vissza attól, hogy belevágj valami újba, hogy mit fognak mások szólni, akkor hadd segítsek a válasszal: az égvilágon semmit.

Keress társat

Itt most nem szerelemre gondolok, bár az sem rossz gyakorlata a komfortzónádból való kimozdulásnak. Sokkal könnyebb belevágni valamibe, ha azt nem egyedül csinálod.

Egy partnerrel tudjátok egymást segíteni, s megoszlik a bénázás keltette feltűnés is. A leghasznosabb aspektus egymás biztatása, mellyel segítitek a másikat, hogy egyikőtök se adja fel.

Összefoglalás – Miért ne félj az új dolgoktól

Az ember egyszerűen nem tespedésre teremtetett.

Persze, kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek, ahogy a klasszikusban elhangzik. De nem jutottunk volna túl sokra a történelem során, ha a kalandvágy nem része az emberi természetnek. Sokan az életüket áldozták azért, hogy valami olyat vigyenek véghez, amit előttük senki.

Neked persze nem kell ilyen messzire elmenned. Csak hidd el, hogy az igazi élet az a komfortzónádon kívül kezdődik. Egy boldogabb, ügyesebb, kedveltebb önmagad vár ott rád. Ne félj az új dolgok kipróbálásától!

Ahogy Csíkszentmihályi Mihály is mondja:

„Életünk legszebb élményei nem passzív, befogadó, ellazult állapotban érnek bennünket – noha az ilyenek is lehetnek élvezetesek, ha keményen megdolgoztunk értük. A legszebb pillanatok általában akkor következnek be, amikor valaki testi vagy szellemi teljesítményét megfeszített akarattal a végletekig fokozza, hogy véghez vigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot. A tökéletes élmény tehát olyasvalami, ami nem csak úgy megtörténik velünk, hanem inkább mi hozzuk szándékosan létre.”