Nincs olyan ember, aki még nem csalódott volna. Csalódhatunk munkában, emberekben és persze szerelemben is, na meg még vagy kismillió dologban.

Sokakba pedig egy idő után ezek a csalódások akkora sebeket ejtenek, hogy nem mernek beleugrani új dolgokba. Hiszen, ha valamit jól ismernek, nem érheti őket csalódás. 

Persze, ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. Mégis miből alakul ki és táplálkozik a csalódás és hogyan tudjuk legyőzni a félelmet? Ebből a cikkből kiderül.

Ha minden mozdulatodat és tettedet az határozza meg, hogy elkerüld a lehetséges csalódási faktorokat, akkor egy elég lehangoló és egysíkú életre számíthatsz.

Ráadásul ezt sokkal nehezebb elkerülni, mint azt gondolnánk, hiszen nem tudunk mindent mi irányítani.

Talán a csalódáshoz való hozzáállásunkat kell megfordítani, és inkább egyfajta leckének felfogni. Ezekből lehet táplálkozni.

Honnan ered a csalódástól való félelem?

A csalódás egy olyan negatív érzelmi állapot, amely bizonyos helyzet után alakul ki. Általában azután, hogy a vélt vagy remélt kép, vágy összeomlik és azt követi a valóság. Lehet ez egy be nem teljesült álom vagy bármi, ami nem felel meg az elvárásoknak.

Minél jobban belelovaljuk magunkat egy adott szituációba, tervbe, annál nagyobb a csalódottság érzése, ha az nem úgy vagy egyáltalán nem teljesül.

Az emberek pedig minden áron megpróbálják elkerülni ezt az érzést, amely ráadásul sokszor haraggal párosul. Olyan megküzdési stratégiákat vetnek be, mint, hogy például nem is vesznek róla tudomást és inkább egy illúzióba ringatják magukat.

Lehet már rég tudod, hogy nem fog működni az a kapcsolat, amiben élsz, esetleg tudod, sohasem léptetnek elő a munkahelyeden, de te inkább nem akarsz szembesülni a realitással.

Így képesek az emberek beleragadni kapcsolatokba, munkákba és rossz helyzetekbe. Az ismeretlen ugyanis mindig ijesztő.

Azért is olyan nehéz megélni a csalódást, mert ilyenkor egyszerre nagyon sok érzelem jelentkezik: szomorúság, harag, neheztelés és fájdalom.

A csalódás legtöbbször az olyan embereket érinti, akik pontosan tudják mit akarnak és sokszor egy egész világot építenek fel erre. Előre megterveznek mindent: csakhogy ez lehetetlen.

Vannak a külső tényezők, az emberi reakciók, amelyeket egy bizonyos ponton túl, nem lehet befolyásolni, így a kép összeomlik.

Miután minden erőnket és képességünket egy álomba, egy emberbe, vagy saját magunkba feccöltük és nem jön a várva várt jutalom, az bizony kudarc élménnyel jár. Ezt pedig nehéz feldolgozni lelkileg.

Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor mostantól mindenhez úgy kell hozzáállni, hogy úgysem jön össze, vagy semmi pozitivitást nem érdemes erőltetni.

Csupán nem árt reálisan nézni bizonyos helyzeteket: és az igazi pozitivitás az, amikor egy ilyen szituáció sem szegi a kedvünket.

Milyen tulajdonságokkal nehezebb feldolgozni a csalódást?

Rengeteg féle csalódás van, és az ezekre adott reakciók is emberfüggők.

A szerelmi csalódásokat biztos mindenki átéli legalább egyszer, amelyen valaki könnyebben átlép, de van, aki ettől bezárkózik.

Félek a szerelemtől – Hogyan legyünk úrrá rajta?!

A nagyobb krízisek, mint, amikor például, önmagunkban csalódunk, már sokkal nehezebb dió. Ehhez ugyanis szükséges az önreflexió, önismeret és a fejlődésre való képesség. Belesüllyedni sem szabad, de elbagatellizálni sem.

Azok az emberek, akik folyamatosan azt érzik, hogy ők többet és jobbat érdemelnek, tehát feljogosítva és felsőbbrendűnek érzik magukat. Ezért hajlamosak a kapcsolataikban a kontrollra, az uralkodásra és a kölcsönösség szikrája is hiányzik belőlük.

Azonban nem csak velük élni nehéz, de nekik sem egyszerű, hiszen folyton csalódásnak vannak kitéve. Az élet, az öregedés, a társadalom és még megannyi tényező sokszor ellenük dolgozik. Ezek az ellentmondások és csalódások pedig folyton megkérdőjelezik az ő felsőbbrendűségüket.

Így pedig egy mérgező spirál is kialakulhat, hiszen a folyamatos csalódás, az énkép fenyegetettsége nincs jó hatással az életminőségre. Ha felismerik ezek az emberek, hogy valami nincs rendben és ezen ők változtathatnak akkor a hála és az alázat gyakorlása jó megoldás lehet.

Miért mérgező a csalódástól való félelem?

Az ember egy ideáktól vezérelt lény és szereti, ha minden az elképzelései szerint alakul. Ezért gyakran igyekszünk szemellenzővel járni és észre sem venni a problémákat.

A folyamatos elvárások azonban hosszú távon frusztrálókká tudnak válni. Tökéletes párkapcsolat, tökéletes munka és még sorolhatnám.

Azonban, ha porszem kerül a gépezetbe és valami nem úgy jön össze, akkor következik a csalódás és sokszor az összeomlás. És ez a tökéletességre törekvő személy, aki eddig is frusztrált volt, még jobban azzá válik.

A világot viszont nem lehet csak jóra és rosszra bontani, ahogy egy elsőre szörnyűnek tűnő életeseményből is lehet tanulni.  

A folyamatosan csalódástól való félelem pedig megmérgezi a testet és a lelket egyaránt.

Egy idő után, ha folyton a tökéletességre törekszünk, biztos, hogy fognak érni csalódások, hiszen az lehetetlen. Ha pedig minden cselekedetünket az határozza meg, hogy elkerüljük a bukást és a kudarcot, akkor ugyan abba a csapdába esünk.

El kell fogadni, hogy a csalódás az élet része, de lehet belőle tanulni.

Hogyan kezeljük és dolgozzuk fel a csalódást

A csalódás az, ami végig kíséri az életünket, és nem egyszer találkozunk vele.

Lehet, hogy csalódunk egy emberben, egy állásban egy eszmében, de még saját magunkban is lehetséges. Ilyenkor ezt hatalmas csapásnak élhetjük meg, hiszen egy csomó mindent újra kell gondolni, értelmezni ezután.

Persze a csalódás mértéke függ a körülményektől. Nyilván nem olyan helyzetre gondolok, hogy például vártál egy bulit, de elmarad. Sokkal inkább mondjuk egy szerelmi csalódásra, identitás válságot okozó kudarcra.

Ilyenkor természetes érzés a csalódás, a szomorúság és düh. Ezeken, akárcsak egy gyászfolyamat során, át kell esnünk. De nem árt egy kis idő elteltével pár lépést hátrább menni és megvizsgálni az adott helyzetet.

Miért is akartam én azt a munkát, szerelmet vagy bármilyen más vágyat? Miért volt nekem annyira fontos és miért nem valósult meg? Mi jó származik ebből, mit tanultam?

Ha tudunk ezekre őszintén válaszolni, akkor talán arra is rájövünk, hogy nem is biztos, hogy baj, hogy így történt. Az is kiderülhet, hogy talán ez elkerülhetetlen volt, hogy így történjen, vagy nem is vágytunk rá igazán.

Lehet mondjuk gyerekkorod óta azt sulykolták beléd, hogy legyél orvos, erre készültél évek óta, majd végül sokadszorra sem vesznek fel az egyetemre. Ez hatalmas csalódás és igazi identitás válságot is okozhat.

Azonban ebben az esetben fennáll annak is az esélye, hogy te talán sohasem akartál orvos lenni. Lehet csak ez volt a könnyebb út, a komfortzónán belüli, mintsem kitalálni mi a valódi utunk, hisz az nehezebb, és macerásabb folyamat.

Ne félj a csalódástól

Nem szabad becsapnunk magunkat és a csalódástól való félelem miatt bezárkózni: sem úgy, hogy benne ragadunk egy rossz, de ismert helyzetbe, sem úgy, hogy nem merünk lépni. A negativitás ugyanúgy az életünk része, mint a jó dolgok, ettől vagyunk egyensúlyban.

Minden egyes csalódás után, fontos egy kis önvizsgálatot tartani: lehet olyan tanulságot szűrünk le, amitől aztán többek és jobbak leszünk. Készen állunk majd egy jobb és tartalmasabb kapcsolatra, egy izgalmasabb, hozzánk passzolóbb munkára és mi is sokkal jobbak és színesebbek lehetünk.

Nem szabad hagyni, hogy a csalódás után érezhető űr beszippantson minket.

A lelki folyamatokat segíthetjük például mozgással, sportokkal, új hobbival. Nem szabad bezárkózni ilyenkor és elmerülni az önsajnálatban, mert így később a legkisebb csalódás is a földbe döngölheti az illetőt.

Sőt, a sok negatív érzés és félelem felhalmozódása akár pszichológiai problémákhoz is vezethet: legyen az depresszió vagy pánikrohamok. Persze ezek már egy hosszú folyamat végeredményei lehetnek, de nem árt megelőzni.

Így minden csalódás után érdemes azt tisztába tenned, hogy ez még egyáltalán nem a világ vége. Valószínűleg oka van, hogy ha valami nem úgy vagy egyáltalán nem jött össze.

Lehet, nem az a neked való út, esetleg még nem álltál rá készen vagy még tanulni és fejlődni kell hozzá. Minden ilyen helyzetet próbáld meg egy idő után lehetőségként kezelni: lehetőség a fejlődésre, a tanulásra.

Egy kudarc és csalódás sem jelenti mindennek a végét, sokkal inkább valami újnak a kezdetét.